Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Társadalmi változások kutatási lehetőségei egy honfoglalás kori temetőben

Az 1996 szeptemberében tartott embertani-régészeti konferencián már vizsgáltam e kérdéscsoport egy részét. Akkor elsősorban azon megfigyeléseimnek igyekeztem hangot adni, miszerint a genetikai és a történeti generáció nemcsak hogy nem azonos fogalmak, hanem eltérő módon is viselkednek (KÜRTI 1996). Ez azzal a könnyen belátható következménnyel jár, hogy egy biológiailag fiatalabb nemzedék egy-egy tagja előbb a földbe kerülhetett, mint szülője vagy nagyszülője. A temetők belső szerkezetét és a szokásanyagot tehát a generációk léte nem mechanikusan szabályozza. Annak ellenére, hogy rendelkezésünkre áll a dekompoziciós indexek alapján összeállított skála, amelynek alapján Lengyel I." sikeresen különíthette el a honfoglaló sírok halmazát a szarmatáéktól ill. az őskoriaktól, sajnos, a honfoglaló sírok betemetési sorrendjét nem ismerjük, mivel ezen ábra megrajzolásának alapjául szolgáló számsort sírszámokra lebontva annak idején nem kaptuk kézhez, Lengyel I. hagyatékából pedig eddig nem került elő. Az eltemetési sorrend perdöntő lenne bizonyos kérdések eldöntésére, hiszen gondoljunk csak Timaffy L. közleményére, melyben temetötérképpel és anyakönyvi adatokkal bizonyíthatta sikeresen, hogy a nagycsaládi rendszerben temetkező szigetközi népességeknél az eltemetési hely a családi viszonyrendszernek megfelelően kötött, s ezt az eltérő elhalálozási időpontok nem befolyásolják (magyarul: a férj és feleség akkor is egymás mellé kerül, ha haláluk közt tizenév telt el s közben számos közvetlen leszármazottuk elhalálozott - TIMAFFY 1960). Az eltemetési sorrend hiányában is fontosnak éreztük, hogy e temető egészére már elvégzett régészeti elemzést a genetikai generációk figyelembe vételével megismételjük. Ez az elemzés egy valójában nem várt eredményt és egy, a korabeli társadalom jobb megismerésére szolgáló ötletet vetett fel. Ami a dolog érdemi részét illeti: Lengyel I. „családfái" alapján a temetőt benépesítő közösség 82 tagja közül 78 csontanyaga adott értékelhető vizsgálati eredményeket. Ezek négy generációba sorolhatók (2. kép). Számarányát tekintve az első két generáció viszonylag kiegyensúlyozott (31 ill. 28 fő), a harmadik lényegesen kevesebb (18) a negyedik pedig csak egy főből áll. A fenti generációs adatok figyelembe vételével külön térképeztük az egyes generációkat, és a régészeti leletek, temetkezési szokások megoszlását is külön-külön vizsgáltuk. Érdekesen alakult mindjárt e generációk belső demográfiai képe. Az első generáció topográfiai lag szemmel láthatóan meghatározta az egész, későbbről ismert temetőképet, tehát valamennyi család indító tagjai részt vettek benne, de elkülönültek egymástól. A 30 felnőtt közt a férfiak és nők aránya 19:11, ami az északi ill. a déli sírcsoport tekintetében 10:8, ill. 9:3. (A generáció egyetlen gyermeke fiú, és a déli sírcsoportban került elő.)