Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: Csongrádi mézeskalácsosok a 19. század közepén

SZŰCS JUDIT Csongrádi mézeskalácsosok a 19. század közepén Egy már korábban megkezdett, egyben hosszabb távra tervezett kutatás részletét mutatom be. (Az előadás kapcsolódik az OTKA 1993-I996-ra elfogadott, T 00 7030 nyilvántartási számon és A társadalmi rétegződés kifejeződése a textíliákban és a gyermeknevelésben Csongrád mezőváros példáján címen szerepelt pályázathoz. A kutatás témája időközben módosult. Ennek megfelelően az újabb cím: Csongrád társadalma a tárgyakban és a fotókon. ) A tárgyegyüttes s a társadalom összefüggésében mézeskalácsosok mühelyleltáráról készült forráselemzésekből szeretnék mazsolázni, részleteket kiemelni. Előtte nézzünk meg néhány statisztikai adatot, amelyek a korabeli helyi lakosság létszámában elhelyezi az iparosokat! 1828-ban 4186 18-60 éves adózóból 127 iparost (102 mestert, 25 segédet írtak össze. Az 1850. évi statisztika szerint 3373 családfőből, 6398 férfiből 316 céhbeli mester volt. (A kereskedők nincsenek közte, a segédek száma sem szerepel.) Emellett más település(ek) céheibe tartozó, illetve céhen kívüli helybeli iparossal számolhatunk az adott időszakban. Gyovai Antal korai halálából, Gyovai Ferenc házának pusztulásából és Gyovai Miklós eladósodásából - miközben mindhárman mézeskalácsosok voltak - az utókor kutatójának, a néprajznak lehet haszna. Három, közel egy időben, a 19. század ötvenes és hatvanas éveiben működő mézeskalácsost mutathatok be. A század egyszerre a mézeskalácsosság megújulásának, a formák gazdagodásának, a városi készítésű termékek falusi népesség körében terjedésének, ugyanakkor a század végén a cukrászat előretörésével az ipar visszaszorulásának időszaka. A három, közel egy időben működő mézeskalácsos a környező, a közép-tiszai tájhoz tartozó faluk ellátásának bizonyítékai. (Az alkalomszerűen vásárolt termék árusításából csak nagyobb területen terjesztéséből lehetett megélni.) Sajnos, a formák gazdagodását a leírások szűkszavúsága miatt nem tudom bizonyítani! A fiatalon, nőtlenül, 24 évesen 1855-ben elhunyt Gyovai Antal után mézeskalácsos műhely maradt. Ezt tételesen a halála után három nappal készült leltárból ismerhettem meg. A családi háttérről, a hagyaték sorsáról ezen irat mellett a Haláleset fölvétele elnevezésű, a családtag örökösök (mai elnevezés szerint) anyakönyvi kivonataiból és anyakönyvekből szerezhettem adatokat.