Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Egy jellegzetes szegedi vállalkozó-iparos élete (Czúcz Ferenc 1883-1977)

FÁRI IRÉN Egy jellegzetes szegedi vállalkozó-iparos élete Czucz Ferenc(1883-1977) Az idei év nyarán múzeumoknak fölajánlottak egy Mignon típusú írógépet, (korai, 1903-as darab, gyűjteményünkben egyetlen hasonlót őrzünk), egy vaskos képeslapalbumot és néhány, a Katolikus Legényegyletre vonatkozó fényképet.

1 Az adományozót, Czucz Anna 83 éves nyugdíjas tanárnőt fölkeresve kiderült, hogy a tárgyak mindegyike édesapjáé, Czucz Ferencé volt. Az adományozóval történt többszöri beszélgetés alapján érdekes kép rajzolódott ki egy hosszúéletű szegedi vállalkozó-iparosról, aki majdnem fél évszázadon keresztül 1909 és 1951 között önálló műhellyel rendelkező géplakatos volt, legjobb éveiben 20-25 emberrel dolgozva elérte a közepes méretű üzem szintjét. Czucz Ferenc életét rekonstruálva legfontosabb forrásnak saját önéletrajza bizonyult, melyet 85 évesen írt, Szegedre településének és első műhelynyitásának 60. évfordulóján. A Csongrád Megyei Levéltárban őrzött Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara iratai és a különböző években kiadott szegedi útmutatók és címtárak adatai igazolták és alátámasztották a kézirat pontosságát. A Jászkun-Szolnok megyében, Csépán született 12 gyerekes földműves család legidősebb fia 14 éves korában Budapestre került, ott tanulta ki a vasasszakmát. Minden lehetőséget megragadott, hogy tudását gyarapítsa. Nemcsak a különböző munkahelyein és a tanonciskolában tanult, hanem a Felsőipariskola rendkívüli esti szaktanfolyamait is levégezte, majd 1903-tól az Országos Központi Katolikus Legényegylet tanfolyamaira járt. Az Egylet félszázados jubileumi kiállításán 1906-ban munkájáért elismerő érmet kapott. Később is aktív tagja maradt a KALOT-nak, 1936-ban a zászlóavatáson Szegeden, a Dóm előtt készült fényképen az ünneplő társaság második sorában láthatjuk. Budapesten 10 évig dolgozott, közben az 1905-ös elhúzódó vasmunkás sztrájk miatt Esztergomban vállalt munkát, majd ugyanabban az évben körbeutazta a nagyobb magyar városokat. Ekkor járt először Szegeden. Tanulási vágya nem sokáig hagyta nyugodni, 1907-ben európai vándorútra indult. A céhes időket idéző nagy vállalkozását két dolog tette lehetővé: a Katolikus Legényegylet vándorkönyve illetve az Egylet által külföldön fönntartott szállások, munkához jutási lehetősége és a Kereskedelmi és Iparügyi Minisztériumtól kért és kapott 600 koronás utazási ösztöndíja. Az ilyen ösztön-