Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Csizmadia Sándor szakítása az MSZDP-vel

lyozom, hogy a szocializmusból senkit sem lehet kizárni, mert az nem a szociáldemokrata párté, hanem az egész emberiségé.''^

1 E levélváltás lényegéről a Népszava 1919. november 1-i számának 6. oldalán csupán egy kishír jelent meg. Ebből megtudhatjuk, hogy a párttitkárság - mivel Csizmadia Sándor „nem tekinti magát a szociáldemokrata párthoz tartozónak" - a választott bírósági eljárást tárgytalannak és az egész ügyet a párt részéről befejezettnek tekinti.

18 E kishír és annak hangneme tehát nem volt sértő. Sőt! Éppen ellenkezőleg: mutatja a szociáldemokrata párt titkárságának óvatosságát és diplomáciai érzékét. Ez nem voltjellemző Csizmadia Sándor és barátai keresztény és nemzeti napilapokban ugyanaznap megjelent nyilatkozataira. A Virradat november 1-i számában például Csizmadia többek között azt állította, hogy az MSZDPnek „ezidő szerint nincs érvényes szervezeti szabályzata."

19 Ezt a Népszava joggal minősítette Csizmadia tévedésének, „mert az ez évi augusztus 24-iki pártértekezleten, amelyen a szociáldemokrata párt újjáalakult, kimondottuk, hogy működésünk alapjául úgy a régi pártprogramot, mint a régi szervezeti szabályzatot fogadjuk el." Ehhez pedig Csizmadia is lelkesedéssel csatlakozott. Csizmadia azon vádjára pedig, hogy az MSZDP vezetői az utóbbi hónapokban sokszor cseréltek elvet a Népszava a következőket válaszolta: „úgy emlékszünk, hogy Csizmadiáék egyetlen csere alkalmával sem felejtették ki magukat." Ez persze csúsztatás volt, mert Csizmadia a proletárdiktatúrával nem tudott azonosulni! Befejezésül a Népszava azt hangoztatta, hogy „amikor pedig Csizmadia - szívére hallgatva, a nemzeti irány mellé állva - követi el a nagy elvcserét, azt kívánjuk, hogy sohase bánják meg ezt a cserét - Csizmadia új elvtársai és barátai." Egyébként pedig a Népszavának - és nyilván az MSZDP Titkárságának is - az volt a véleménye, hogy Csizmadiának nem szeretnének külön rovatot nyitni, mert „olyan időket élünk, amikor a magyar munkásságnak valóban fontosabb feladatai vannak annál, hogy egyes megtévedt emberek csetlésével-botlásával foglalkozzunk."

20 Mindez azt is bizonyítja, hogy a Népszava és az MSZDP Titkársága még mindig kerülte a nyílt konfrontációt Csizmadiával és a földmunkásszövetség vele együttműködő vezetőivel. Mi is történt valójában? Bárány Ferenc tanulmányában azt írta, hogy Csizmadia október végén „tárgyalásokba bocsátkozott a szociáldemokrata bojkott alatt álló Friedrichhel és kijelentette, hogy hajlandó államtitkárságot vállalni.""

1 Hogyan és miről zajlottak ezek a tárgyalások? Mindenekelőtt azt lehet megállapítani, hogy a Friedrich-kormánnyal nem csak Csizmadia Sándor, hanem a Földmunkásszövetség néhány vezetője is tárgyalt. A kormány azt igényelte, hogy a szövetség legyen segítségére az „országos rend helyreállításában". Erre a szövetség vezetői csak akkor vállalhatnak garanciát, ha a