Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter. Fényképalbum és cikkgyűjtemény az I. világháborúból. (Surányi Lajos írásai és fényképek az olasz frontról)

ebben az alapgyűjteményben nem szerepelnek, tehát megőrzésük a megfelelő helyen kötelező.

17 Surányi stílusának két erőssége van. Az egyik a békés, hazai viszonyokra utaló hasonlatok gyakori alkalmazása, a másik pedig a cikkeket bezáró aforisztikus csattanók alkalmazása. Egy-két példa az előzőre: „a katonát azért érdekli rögtön a terep, mert ez az ő nézőpontjából éppoly fontos, mint a csizmadiának a jó bőr, vagy az asztalosnak a finom deszka." „Vannak olyan helyek, ahol a gránátok oly sűrűre csinálták a méteres sziklaüregeket, hogy az egyik a másikat a közepén szeli át olyanformán, mint mikor a pogácsát sütő asszonynak már kicsi a tésztája és félhold alakú pogácsát csinál." S az aforizmák legsikerültebbjei közül is álljon itt pár szemelvény: „a háború lelke nem a baka fáradt szívében, hanem jól emésztő gyomrában van" „a mostani rémséges időkben az emberek megvadultak, a vadak pedig megszelídültek." És a legdöbbenetesebb: „A halálos csók okozói csak egy bizonyos időre haltak meg... (t.i. a lövedékek, mert újra feldolgozzák őket). A gyilkos lövedékek veszedelmes csókjainak áldozatai azonban továbbra is hullák maradnak."

18 Talán nem lenne haszontalan egy olyan vizsgálat, amely megkeresné a párhuzamokat Surányi és a világháborús irodalom motívumai között. Akár tápláló élményforrása is lehetett egy-két irodalmi alkotásnak némely cikke. A szürke album összegző statisztikáját igen gyorsan elvégezhetjük. 38 oldalon 37 frontfénykép, 3 békebeli idillt ábrázoló képeslap és 46 - a Népszavában megjelent - cikk, tudósítás szemlélhető meg, olvasható el. Sajnos a fényképek készítőiről nincsenek információink, és csak hézagosan azonosítható a helyszínűk és a fényképezés időpontja. Eligazítást ebben a kérdésben a melléjük vagy alájuk ragasztott újságkivágások tartalma adhat, de ez semmiképpen nem lehet hiteles azonosítás alapja. Mindenesetre a fotók így is értékes dokumentumai az olasz front mindennapjainak, a háborús pusztításnak és annak a tájnak - itt elsősorban a doberdói köves fennsíkra utalhatunk -, amely terepet adott a véres öldöklésnek. A valószínűleg haditudósító fényképészek által készített fotók témájuk szerint az összeállító Surányi szándékait erősítik, hiszen többségükben békés hajlékokat érő pusztítást és halottakat megörökítők, a többiek vegyes témájúak: lövészárkokról, kitüntetés átadási ceremóniákról, olasz foglyokról, repülögéproncsokról stb. készültek. Feltevésünk: nem biztos, hogy mindegyikük megvan a Hadtörténeti Intézet és Levéltár fényképtárában.