Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Szalontai Csaba: Megjegyzések az alföldi avarság eltűnéséről és továbbéléséről

ként a környezetükben fekvő, gyakran szegényes, vagy melléklet nélküli sírokat is. Tehát amikor a továbbélés nagyságrendjéről vitatkozunk, akkor nemcsak a keltezhető sírokat kell számba venni, hanem azokat is amelyeket ezek keltezhetnek. A továbbélés nagyságrendjéről az alábbiakat állapíthatjuk meg: a karéjos, liliomos és a hohenbergi típusú veretek összesen 52. lelőhelyen/sírban fordulnak elő az Alföldön. Vagyis nyugodtan állíthatjuk, hogy ennyien biztosan túlélték a háborús időszakot. Ehhez természetesen számoljuk hozzá a kutatás eddigi eredményeit is, melyekkel már száz fölé emelkedhet a továbbélő népességgel kapcsolatba hozható lelőhelyek száma. A kis esetszám azonban ne tévesszen meg senkit. Hiszen a késő avar kori régészeti hagyatéknak csak egy kis töredékét, pontosabban három verettípust vizsgáltunk meg. Nyilvánvaló, hogy vannak még olyan tárgytípusok, amelyeket megvizsgálva hasonló eredményeket kapnánk. Hasonló eredményeket kaphatunk, ha a telepkerámiákat is részletesen megvizsgálnánk. Előadásomnak az volt a célja, hogy bemutassam, van arra módszer, hogy aprólékos munkával is, de megfogjuk a továbbélő népességet, és az eddigi eredményeket újabb adalékokkal bővítsük. Meggyőződésem szerint ugyanis a történelmi események következtében nem a teljes népesség tünt el, csak a korábbi birodalmi szervezet szűnt meg létezni. Másfelől közelítve, az, hogy a források az Alföld vonatkozásában teljesen hallgatnak, nem a népesség eltűnésének, hanem a népesség passzivitásának, ha így tetszik, a vegetálásának a következménye. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy „az Alföldre visszaszorult avarság nemcsak politikailag szigetelődön el - vagy szigetelte el tudatosan magát - ... de kulturális kapcsolatok terén is minimálisra csökkentette az érintkezéseket" (SZŐKE 1994, 83). Sok tisztázandó feladat vár még a témával foglalkozókra, de ha ezt elvégezzük, akkor legalább nyugodtan elmondhatjuk, hogy ha már sem a frank háborúk, sem a bolgár a hadjáratok, sem a belső hatalmi harcok nem tudták elpusztítani a késő avar népességet, akkor itt a 20. század végén mi sem tüntetjük el őket. IRODALOM DEÉR, J. 1965: Karl der Große und der Untergang des Awarenreiches. In: Karl der Große I. Lebenswerk und Nachleben I. Düsseldorf, 1965, 717— 791. SZÁDECZKY-KARDOSS S. 1993: Még egyszer Regino és a korabeli magyarság. Noch einmal Regino und das zeitgenössische Ungartum. In: Az Alföld a 9. században. Szerk.: Lőrinczy G. Szeged 1993, 227-236.