Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A szegedi németség asszimilációjának társadalmi indítékai

megbuktatták a német színjátszást, amit jórészt éppen a német közönség érdektelensége tett lehetővé. Hisz a német társulatot nem hatalmi szóval némították el, hanem az immár magyar művelődési eszményekért rajongó német polgárság juttatta azt az anyagi csőd szélére. 1848-ig lényegében végbement a szegedi németség magyarosodása. Szeged új közgazdasági, művelődési és társadalmi alkotásai jórészt az idegen betelepülők tevékenységéhez fűződtek, akik, jóllehet még saját nyelvükön beszélve, de a polgárosodás és magyarosodás összefüggéseiben gondolkodva cselekedtek. Dugonics András írja a Magyar példabeszédekben Szegedről: „Ez előtt 40 esztendővel a tisztviselők többnyire jövevényekből állottak, a valamire való mesteremberek idegenek valának... Mai nap pedig - ellenkezőképpen vagyon a dolog. Maga a város nemcsak tudós hazafiak áltat kormányoztatik, hanem máshová is értelmes, hazafias papokkal, földmérőkkel, orvosokkal szolgál. Jól tanult mesteremberekkel és legényekkel bővelkedik. " Ez a helyzet csak úgy következhetett be, hogy Szeged rendies jellegű és német eredetű polgársága asszimilációja során a magáévá tette a szabadelvű reformok eszmeiségét. Azaz a magyarosodás segítette őket a társadalmi progresszió vállalásában, sőt annak vezetésében. Erről vall Szeged országgyűlési követe, Aigner Ferdinánd, mikor azt hangsúlyozta, hogy a rendi polgárság első számú kötelessége, a nyugalom immár a síri csendet jelenti, a káros elzárkózást. Saját szabadalmaik megszorítása helyett - mely esetleg magában rejtette a külön etnikai alapon történő közösségi szerveződést - a polgári alkotmányos jogok kiterjesztése a fő feladat, mégpedig a rendi kvalifikáció egyszerűsítése révén. Azaz a kiváltságos szabadság kiterjesztésének egyetlen kritériuma a közterhekben való részesülés legyen. Szeged német polgárai ebben a kérdésben szakítottak egyértelműen és az elsők között a patrícius múlttal. JEGYZET Az írás alapjául szolgáló kútfőket összefoglalóan az alábbiakban közlöm: Szeged története 2. szerk.: Farkas József, Szeged, 1985. 846.p. - Reizner János: Szeged története HL Szeged, 1900. 541 .p. - Kulinyi Zsigmond: Szeged újkora. Szeged, 1900. - Mikszáth Kálmán: Szeged könyve II. Budapest, é.n. 204.p. - Thirring Gusztáv: Városaink népesedési viszonyai 1777-ben. Budapest, 1898. - Tonelli Sándor - Kiss Ferenc - Sz. Szigethy Vilmos: Szeged. Budapest, 1927. - Cserzy Mihály: A régi szeged. Szeged, 1922. 201.p. - Sz. Szigethy Vilmos: A régi Szegedből az újba. Szeged, é.n. Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgárcsaládok