Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A szegedi németség asszimilációjának társadalmi indítékai

kös polgárság társadalmi erőtöbblethez jutott a visszatelepült nemesség révén. Ugyanis az 1723-ban visszaállított Csongrád vármegye rövid ideig Szegedre helyezte székhelyét. A vármegyei hivatalviselés nemesi monopóliumából következett, hogy a felvidékről sok nemes tisztviselő költözött a városba (Kárászok, Lábodyak, Sátoryak stb.) Ezek a megyei urak nemcsak Szegeden laktak, hanem városi tisztviselőnek is megválasztották őket. Ez a kettős uralmi helyzet, ahogy ti. előkelő származásuk tényleges társadalomvezetésben manifesztálódott, hamarosan rendi-nemesi (tehát magyar) jelleget kölcsönzött a városvezetésnek. A jobbmódú magyar és német polgárok rövidesen e megyei nemesség barátságát kezdték keresni. Ez a ranghoz és a hatalom tulajdonosaihoz való első igazodási kényszer nem nemzetiségi specifikum. Egyaránt érintette a gazdag magyar céhes mestert és az ugyancsak gazdag német kereskedőt, akik a befolyáskeresés során rendies tartalmú magyar polgári önérzetben olvadtak eggyé, s léptek fel immár közösen az udvar mohóságát megtestesítő kamarai, sóházi német tisztekkel szemben. Az asszimilációnak ez az első etapja nem volt egyirányú utca. A finomabb ízlést és úri modort átvevő német polgárcsaládok szintén hatottak a város vezető rétegére. Franciás műveltségük, a fejlett polgári ízlést tükröző szokásaik, bútorzatuk, házformájuk a művelt társas élet nélkülözhetetlen kellékeivé váltak. A rendi alapú közös polgári önérzet társadalmi ára a nemesség oldaláról nézve az lett, hogy generáción belül jónevű nemesi családok (Szluha, Podhrárczky, Kamarás) váltak honoráciorrá. így tudta a megyei nemesség irányítása alatt álló városi magisztrátus, főként hatalmi pozícióra támaszkodva, a magyarosodás társadalmi előfeltételeit kialakítani. A tisztújítási iratokból kiderül, hogy a városvezetők tartottak az élet minden területét átfogó nemzetiségi terjeszkedéstől. Indokul hozták fel pl. a piaristák egyik intézkedését, mellyel 1725-ben a Szent Demeter templomban beszüntették a magyar nyelvű prédikációt, mert a hitszónoklatoknak jóformán csak német hallgatósága volt. Ugyanakkor ott, ahol gátat vethettek volna e német terjeszkedésnek, jelesül a polgárfelvételeknél, ott logikusan hoszszabb távú gazdasági érdekeik szerint cselekedtek. Voltak olyan évek (17591762 között), mikor egyetlen egy magyar anyanyelvű polgárt sem vettek fel. Súlyos probléma volt a helyi német és szerb polgárság bevonása a közhatalmi testületekbe. Az idegen ajkú lakosság polgárjogának érvényesítését joggal - a hatalomgyakorlásban való közreműködésével hozta összefüggésbe. Az őslakosság bizonyos tisztségekre kezdettől fogva alkalmazott idegeneket, ha vállalta a magyar nyelv elsajátítását és a helyi szokások átvételét. Ennek garantálására - s nem utolsósorban a magyar nyelv művelése