Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Pappné Zántho Rita – Nagy Ádám: Egy döntés-előkészítés állomásai (A Dóm tér címereinek rekonstrukciója)

csonkításra, csak a megmaradt megyék címerei voltak. A kor szelleme szerint úgy gondolták, hogy a hiányzó címerpajzsok akkor kerülnek majd a helyükre, ha a címerrel jelképezett megyék egyszer visszakerülnek az anyaországhoz. Tulajdonképpen ez az állapot maradt meg egészen az 1970-es évek elejéig. 1972-ben Takács János építészmérnök a Szegedi Tanács VB elnökhelyettese irányításával, városszépítészeti szempontok alapján az üres helyekre jobb híján a magyar városok akkor törvényesen elfogadott új, szocialista címereit kívánták elhelyezni. A Dóm tér nyugati faláról 17 vármegyecímert vettek le. Ezeket az Országos Müemlékfelügyelőség Szegedi Kirendeltségének Oroszlán u. 6.sz. alatti udvarán helyezték el. Az új címerek elkészítésére a Tömörkény Művészeti Gimnázium szobrászművész tanárai és növendékei kaptak megbízást. A munkát irányító Tóth Sándor szobrászművész szerint valamennyi üres címerhelyre és vármegyecímer helyére új, városi címerek kerültek volna. Valószínűleg pénzügyi és személyi okok miatt az elkezdett városdíszítési akció torzóban maradt. Az 1970-es években kihelyezett városcímerek ma már valóban egy hitelét vesztett ideológiát jelképeznek. így volt ez természetesen 1992-ben is, amikor a Városszépítő Egyesület Választmánya kezdeményezésére az önkormányzat ajánlatot kért és kapott a Rerrich-féle elképzelés megvalósítására az Országos Műemlék-helyreállító Kft-től. Ekkor keletkezett az első múzeumi szakvélemény erről a kérdésről, amelyet dr. Zombori István, a választmány tagja terjesztett elő. Ez a kezdeményezés sajnos elenyészett a hivatali ügymenetben. A kérdés a város 1994. november 24-i közgyűlésén került ismét napirendre. Ekkor dr. Szilvási László képviselő egyéni indítványára a közgyűlés úgy határozott, hogy megkezdi „a Szeged, Dóm téri épületegyüttes homlokfalain elhelyezett város- és megyecímerek restaurálását, rekonstrukcióját."

7 A határozat következetes végrehajtása során hamarosan arra kellett rádöbbennünk, hogy több szempontból megalapozatlan döntés született. Az előkészítés két szálon folyt. A Közoktatási és Közművelődési Iroda a címerek kapcsán érintett városok polgármestereitől az új címerük részletes leírását és rajzát kérte, valamint hozzájárulásukat a rekonstrukcióhoz. A Városrendezési és Építésügyi Iroda pedig a szükséges szakhatósági egyeztetéseket végezte (tulajdonosi hozzájárulás, OMvH engedély). Ujabb kérdés volt még az eddig üres címerhelyek betöltése. Az épület tulajdonosai (SZOTE, JATE, Püspökség) csak ezek pontos ismeretében tudta beleegyezését adni. A rekonstrukció kérdését tehát ismét a közgyűlés elé kellett vinni. A szakmai szempontok érvényesülése érdekében, és természetesen immár a kivitelezés célszerűsége érdekében is több szakvéleményt kértünk. Véle-