Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Rózsa Gábor: Ivókompániák, asztaltársaságok és egyéb polgári gasztronómiai egyletek Szentesen (1880-1950)

A MANSZ kirándulásait, melyeken piknik volt, és a táncesté lye it, ahol ozsonnát adtak, a sorból ki nem hagyhatjuk. Utóbbi a leendő magyar anyák amolyan főzőtanfolyama is volt. Szentes legpregnánsabb, leghosszabb életű gasztronómiai egylete a Katolikus Körben 1898-tól betiltásáig volt Böjti Békavacsorák képezték. Ecsedi István Déri-múzeumi igazgató 1933. évi megkeresésére Csallány Gábor írja le. Liturgikus alapja, hogy a böjtben hidegvérű állat húsát a hívő katolikus eheti, és ha erre a hal már nem olyan érdekes; hát ott a kecskebéka. Egy erdélyi származású Kiri nevű vendéglősnő készítette először 1898-ban. Csallány fotográfiái az 1933 tavaszi alkalommal a mustrát, a fej levágását, a comb nyúzását, és a panírozását ábrázolják. Iskolázatlan ember csak az öreg pákász, a többiek tanítók, a kántor, orvosok és egy ügyész. Szeretik csinálni, amikor készen van versenyt esznek belőle. Csallány Gábor is megkóstolta, ízlett neki. Kivételesen részletes leírása megérdemelné a szöveghű közlést. Az egyháztanács tagjai szinte kivétel nélkül szorgalmas békaevők. Kiemelkedő nagyevők: Dr Kréter Kálmán és Dr Bugyi István. Ugyanokét látjuk a vadásztársaságok tablóin is. A jelenben - sajnos - a polgári létforma hiányában NINCS se kompánia, se asztaltársaság, nemrég Zalotay Elemér emlékére próbálkoztunk ilyennel, de úgy látszik a régészek zugivók!