Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Megjegyzések egy avar kori tárgy időrendjéhez és eredetéhez

kék" (MFM Régiségtan Napló 14/1912.22.) díszítették az övet (KOVRIGKOREK 1960. Pl.XCV.). A fentieket összefoglalva kirajzolódik előttünk egy olyan leletkör, amelynek jelesebb és kevésbé jeles képviselői az ücs-tepei vezéri sírtól a tápéi jellegű kisebbfajta leletekig sorolhatók. A temetkezési szokások, a kísérőleletek és azok párhuzamai révén ezek sajátos módon kapcsolódnak több, az utóbbi években ismét előtérbe került (SOMOGYI 1987, 1991, LŐRINCZY 1991, 1992, 1992a, BÁLINT 1992) régészeti, vagy ha úgy tetszik, történeti problémakörbe: az ún. „maszkos veretek" kutatásába, a fülkesíros temetkezések problémakörébe és az ún. kuturgur problémához. Az elmúlt évek ösztöndíjai segítségével a pétervári Ermitázsban járván kaptam meg I. P. Zaszeckaja szívességéből a boriszovói temető (Északnyugat-Kaukázus) eddig publikálatlan 159. sírja leleteinek közlési jogát. Az elsőízben 1914-ben ismertetett temető több sírjából kerültek elő maszkos veretek nagyon szép sorozatai (SZAHANYOV 1914. risz.22.), a 30. sírban ugyancsak U keretezésü nagyszíjvég kíséretében (SZAHANYOV 1914. risz.20.3. és jelen cikk III. táblája). A 159. sír öntött nagyszíjvége (IV.t.) alapján sejthetjük e típus kiindulópontját. A temető egyes leleteit vázlatos rajzokon már Erdélyi István is ismertette (ERDÉLYI 1982. 3-7.L), de a fenti összefüggésre a legutóbbi időkig nem derült fény. A hasonló leletegyüttesek hosszú sora lenne még idézhető (egészen Iránig, hiszen az U keretezésü nagyszíjvégek Hasaüt-böl is ismeretesek - BÁLINT 1992. T.41.8-13.), de közülük csak a már ugyancsak régóta ismert berezsnyovkai 1. kurgán 7. sírját (SZINYICIN 1959. risz.34.1.) emelném ki annál is inkább, mert a maszkos övdíszeket és U keretezésü nagyszíjvéget, a tápéihoz hasonló T-fúggesztőt tartalmazó sír mellett ugyanazon kurgánban fülkesírok is előfordultak. Vagy említhetjük a szivasovka csoport névadó lelőhelyén előkerült sírt, amelyben ugyancsak maszkos veretek és U keretezésü nagyszíjvég került elő (ORLOV 1985. risz.18.), vagy az újabban közölt bogacsovkai padmalyos sírt, ahol a maszkos véretekkel díszített övhöz ugyancsak U keretezésü nagyszíjvég, és a tiszántúli korai avar sírokból ismert nyúzott bőrös birkatemetés társult (GENING-KORPUSZOVA 1989. risz.10.). Végezetül említsük e leletkör egyik legismertebb előkelő temetkezését, az arcibasevói sírt, ahol a kutatott nagyszíj végtípus ugyancsak maszkos veretek társaságában látott napvilágot (ERDÉLYI 1982. 46-47.L). E lelettípusok azonos sírokban történő előfordulása arra figyelmeztet, hogy az U keretezésü szíj vég eredetét időben is, térben is ugyanott kell keresnünk, ahol a korai avar kor maszkos (vagy „martinovkai típusú") véreiéinek, vagy akár a fülkesírok népének az eredetét. Ez a leletkör, amely összefoglalja az U keretezésü nagy szíj véget, a legegyszerűbb préselt lemezes szíjvégeket a maszkos veretek sőt részben a fülkesíros temetkezések körével, alkalmasnak tűnik arra, hogy a korai avar-