Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Megjegyzések egy avar kori tárgy időrendjéhez és eredetéhez

KÜRTI BÉLA Megjegyzések egy avar kori tárgy időrendjéhez és eredetéhez Tápé-Kerekgyöp lelőhelyen az utóbbi évtizedekben folytatott földmunkák során egymástól viszonylag távol, de tulajdonképpen mégis mindig egy szűkebb határrészen belül kisebb-nagyobb késő avar sírcsoportok feltárására került sor. A több elnevezés alatt közölt lelőhelyek meghökkentően azonosnak tűnő leletanyaga nagy valószínűséggel egy, esetleg ezernél is nagyobb sírszámú temető körvonalait rajzolja ki (KÜRTI 1983. 197.). A Tisza magaspartján hosszú sávban elnyúló lelőhelyen olajipari beruházásokhoz csatlakozva 1988-ban és 1990-ben újabb leletmentést végeztünk, melyek során 50, szarmata és avar kori sír feltárására került sor. A feltárt sírok közül leletanyaga révén kiemelkedik a 11. sz. avar sír, melynek kardjáról Simon László értekezett a közelmúltban (SIMON 1994). Jelen dolgozatunkban a sír rövid leírásán túlmenően övdíszeivel, ill. egy avar kori nagyszíj végtípussal foglalkozunk részletesebben. A 239 cm hosszú, 99 cm szélességű, a felszíntől mérve -213 cm mély, ENY-DK (304°-124°) tájolású, téglalap alakú aknasírban koporsóban eltemetett aduitus férfi hanyatt fektetett, nyújtott vázát tártuk fel. Valamennyi lelete a koporsón belülről került elő. Koponyája mellett ezüst haj karikákat és fülbevalót találtunk. Fegyverövét, melyről ezüst szerelékes, R-függesztős hüvelybe rejtett Ücs-tepei típusú vaskard függött alá, vascsat fogta össze. A kardot két kisméretű vascsattal akasztották az övre. Talán ugyanezen övről csünghetett le a jobb oldalon talált csontbogozó, vaskés, és egy csontszopóka alapján a kumiszos tömlő, a bal oldalon - talán tarsolyban - két vasár, egy másik vaskés, csiholó és fenőkő. A medencében talált másik vascsat (bronzlemezes csattesttel) az ezüst véretekkel díszített rangjelző övhöz tartozhatott. Az övdíszek egy dupla lemezes, U-keretezésü nagyszíj végből; négy préselt, sima kisszíjvégből; 2 db pajzs alakú, egészen rövid "kisszíjvégből"; hat db ezüst gombocskából és egy darab kampós végű akasztóhorogból álltak (I. tábla). A nagyszíjvég az avar régészeti hagyaték egyik igen jellegzetes, a VIVII. században széles körben elterjedt tárgytípusa: bádogvágó ollóval kivágott kettős lemezből és az azokat keretező U-alakú pántból áll, melyeket tenaxszal (?) fogattak össze és felső harmadába beledugva az öv végét, általában egy (esetenként két) nitszeggel erősítették a bőrhöz. Legkorábbi megjelenési formájukban keskenyek és hosszúak (pl. a Szegvár-sápoldali fülkesír tegezövének nagyszíj vége Mauricios éremmel keltezve - BONA 1980. Abb. 15. 1.), de közel egyidőben szélesebb és rövidebb változatai is előfordulnak (Kiszombor-O-2. sz. fúlkesírja Phocas éremmel - CSALLÁNY D.