Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)
MŰTÁRGYVÉDELEM - Pál László: A bambergi Szent István lovasszobor másolatának restaurálása
PÁL LÁSZLÓ A bambergi Szent István lovasszobor másolatának restaurálása A németországi Bamberg városában található a késő román építészet egyik legnagyszerűbb alkotása egy magaslaton álló székesegyház. Alapjait 1004-ben II. Henrik vetette meg. A dóm nemcsak mérete miatt emelkedik ki a korabeli alkotások közül, hanem faragott díszeinek bősége és azok művészi kivitele miatt is. Itt található a középkori lovas emlékművek egyik első és monumentális kőszobra, mely a hagyomány szerint Szent István királyunkat ábrázolja. Az épület kapuzatain, illetve belsejében látható szobrok egyike sem mozgatta meg és osztotta meg a szakértők véleményét annyira mint a Bambergi Lovasként emlegetett mű. Figyelmet érdemel mai népszerűsége is, emléktárgyakon, képeslapokon jelenik meg, sőt az első világháború utáni köztársaság százmárkás bankjegyét díszítette képmása. A lóháton ülő ifjú király energikus és valósághű megjelenítése elüt a templomokban megszokott áhítatos szenteket ábrázoló alkotásoktól. Kilétéről is mindössze a fején viselt korona árulkodik. Hiányzik az a jellemző tárgy, attribútum, ami egyértelművé teszi az ábrázolt személyt. Abban egyetértenek a kutatók, hogy a szobrot ismeretlen német mester faragta reimsi előkép nyomán 1230 és 1240 között. A Lovas azonosítása körül zajló vitákat legújabban Végh János foglalta össze az új Művészet c. folyóiratban 1 . Az a tények közé tartozik, hogy a székesegyházat alapító II. Henrik és István sógorok voltak, a kalocsai érsek a magyar király képviseletében résztvett a fölszentelésben. A legújabb német és francia kutatások kimutatták, hogy a földrajzi távolság ellenére milyen szoros kapcsolatban állt a bambergi káptalan a magyar királyi házzal a XI. századtól kezdve. A dómról készült első részletes leírás 1729-ben, amely a helyi hagyományok többszázéves továbbélését bizonyítja, Szent Istvánnak nevezi a Lovast. Később azonban több, egymást is kizáró elmélet született az ábrázolt személy kilétéről. Leginkább a német történelem valamelyik kiemelkedő személyiségét igyekeztek fölismerni benne. Ez a törekvés különösen erős volt a két háború között. Minden bizonnyal a nemzeti érzés vezette gróf Klebeisberg Kunó egykori kultuszminisztert is, amikor az életnagyságú szoborról készült azonos méretű gipszmásolatot elkészíttette és Szeged városának ajándékozta. A maga nemében méreténél fogva is különleges műtárgymásolatnak a hazai története szintén érdekes. A lovasszobrot az alsóvárosi templom hajójában, a gyóntató folyosó felőli oldalajtó fölött helyezték el. Odakerülésének
