Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Régészeti kutatások 1988-1991 között Szegváron, a Dóczi-udvarház és a Károlyi kastély területén

düledező kastélyát a vármegye részére. Úgy tűnt, hogy ilyen módon kevesebb ráfordítással, gyorsan sikerül megoldani a megyeközpont elhelyezésének nyomasztó gondját. Az 1768-ban felmért épületért a gróf 836 forintot és 30 krajcárt kapott.

5 Ehhez képest hosszú időnek, majd öt esztendőnek kellett eltelnie addig, míg 1773. május 29-én megtartották az első szegvári megyegyűlést.

6 Ráadásul az alispán 1772. december 17-i, a főispánnak írt jelentésében azt olvashatjuk a megyeháza ügyének állásáról, hogy e napig 16.664 forintot és 18 krajcárt költöttek az épületre...

7 Mostmár tudjuk, hogy azért tartott ilyen sokáig, és azért került ennyire sokba, mert vadonatúj, impozáns, emeletes épületet emeltek átépítés fejében. Hogy ez a máig élő ködösítés, félrevezetés kinek volt érdeke - talán soha nem tudjuk meg. Az első hét sikertelensége után természetesen nem adtuk fel, hogy nyomára akadjunk a forrásokban emlegetett korábbi építményeknek, ezért úgy döntöttünk, hogy a kutatást a támfalakkal ölelt, elhagyatott, régész által sohasem kutatott (hihetetlenül nagy előny!) területen folytatjuk. Az 1882-es színes birtokvázlatról, a ma is álló épületegyüttes (foglalkoztató) segítségével szinte centiméter pontossággal vissza lehetett mérni az 1905-ben elbontott vármegyei börtön helyét. Es valóban! A II—

III. szelvényünkben hamarosan kirajzolódott a börtön széles (1,3 m) és a várnagyi épület keskenyebb (0,7 m) alapozásának a helye. Mint később kiderült, a börtön bontásánál rendes munkát végeztek: az alapozás aljáig minden hasznosítható építőanyagot kiszedtek, az alapozási árokban csak a visszafolyt és visszatemetődött habarcsos, téglás építési törmelék maradt meg. Arra, hogy mégis jó helyen járunk, ha itt keressük az előzményeket, két dolog utalt. Egyrészt, hogy a várnagyi épület alapjától alig több mint négy méternyire téglaégető kemence sarkát sikerült megfigyelnünk. Minden jel arra mutatott, hogy Károlyi Sándor építkezési munkáihoz nélkülözhetetlen égetőkemence nyomaira bukkantunk. Az 1726-28 között végzett nagyarányú munkálatokhoz szükséges téglát ugyanis - a gróf naplóbeli feljegyzése alapján tudjuk - itt helyben égették, ezzel is csökkentve az építkezés költségeit.

8 (A gróf nagyon körültekintő és máig példamutatóan takarékos volt, ez derül ki naplójegyzeteiből.) Az égető kemencét sem tártuk fel, így pontos méreteit nem tudjuk, de legalább 15 méter hosszú, és két méter mély lehetett. A téglák kiégetése után feleslegessé vált, ezért homokkal tömték be. Még korábbi időszakra utalt annak a gödörnek a leletanyaga, amelyet a börtön keleti zárófala alatt találtunk. A fazekak, tálak töredékei a Dócziak időszakára, a 15-16. századra utaltak. Az első ásatási szezon utolsó kutatóárka hozta el a következő évek reménységét, ugyanis a támfalig futó árok aljában alig fél méter mélységben egy téglából épített pince zárófala, rövidebbik oldala rajzolódott elő, keskenyen kibontható belsejéből pedig jól korhatározható, a 15-16. század fordulójára tehető gazdag leletanyagot emeltünk ki. A leletek között budai márga-