Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Szent Antal-hagyományok Tápén. Egy perselykönyv üzenete

IFJ. LELE JÓZSEF Szent Antal hagyományok Tápén Egy perselykönyv üzenete A katolikus egyház két Antal nevű szentet tisztel: Remete Szent Antal (t 356) a beteg embereknek, beteg jószágoknak volt a patrónusa, emléknapja január 17-én van. Padovai Szent Antal (eredeti nevén Ferdinánd} pedig (1195-1231) a világ szentjeként is tisztelt ferences, kolduló, vagy alamizsnaszedő szerzetes volt, akire június 23-án emlékezünk. Padovai Szent Antal éppen Antal apát (Remete Szent Antal) nevét vette föl, illetve örökölte, amikor szerzetes lett, így a névvel együtt Remete elődjétől a hozzá kapcsolódó hagyományokat is átvette, s vált ő is a barmok védöszentjévé, illetve a szegények patrónusává. Amikor ehhez a dolgozatomhoz Tápén anyagokat gyűjtöttem, megkérdeztem az időseket, ki volt Padovai Szent Antal? Mire ezt válaszolták: „pap, ilyen szerzetös, mert kötél van a dérékán, A szögényöknek vót az istápja. Nagyanyámék sütöttek a neve napján ilyen kis szentantalcipókat, amiket mink, gyerökök vittünk a temetői kápolna mellett lakó kúdúsoknak." És amikor Remete Szent Antal felől érdeklődtem, akkor visszakérdeztek: „Hát nem égy a két Szent Antal?" Családunk időseitől hallottam, hogy a tápai templomban lévő Padovai, vagy ahogyan Tápén is mondjuk Páduai Szent Antal szobrát három helyi család - Kovács Istvánék, Lele Mihályék, és Ördögh Sándorék - emeltette hálából, mivel gyermekeik sikeresen végezték a szegedi tanítóképzőt. A szobor mellé az akkor már meglévő Szent Antal társulat tagjai kis rézperselyt helyeztek el. A szobrot 1936-ban állították fel, közadakozásból emeltetett oltárra, eléje pedig egy fából készült térdeplőt tettek. A szentantalperselyben való pénzadomány-gyűjtés nem régi keletű. Bálint Sándortól tudjuk (Ünnepi kalendárium I. 438), hogy 1890-ben egy franciaországi kikötővárosban nem tudta kinyitni ajtaja zárját egy boltos. Mestert hívott, de az sem boldogult. Amíg a mester haza szaladt szerszámokért, addig a boltos odahívott néhány koldust, s arra kérte őket, hogy imádkozzanak Padovai Szent Antalhoz, hogy sikerüljön a zár nyitása. Közben megérkezett a mester, aki könnyűszerrel kinyitotta a zárat. A boltos hálából a raktárában szobrot emeltetett a szentnek, mivel a történteket csodaként kezelte. Ennek híre az oda zarándoklókon keresztül hamarosan terjedt, A boltos most egy perselyt helyezett el a szobor mellé, s a benne összegyűlt pénzt - és a szobor elé rakott alamizsnát - a szegények, a koldusok között osztotta szét. Ezt követően ez a jótékony kezdeményezés az egész katolikus világban elterjedt.