Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Itató- vagy szoptatóedények

IFJ. LELE JÓZSEF Itató- vagy szoptatóedények „Az emberi lét három nagy családi szüksége: a születés, a házasság és a halál. A vallás a költészet, a tudomány folyton megújuló forrása; oka és célja - a létnek e hármas titka, amely a népnél még nem csupán családi esemény, nem anyakönyvi tény, nem orvosi vagy jogi művelet. ... Sokkal több ennél: közösségi ünnep, amely ősi, kultikus színezetéből még napjainkban is sokat őriz.

1 Bálint Sándor - szerteágazó irodalomra, és természetesen a saját gyűjtésére támaszkodva, igen részletesen foglalkozik a gyermekáldással kapcsolatos hagyományokkal, szokásokkal, hiedelmekkel. Miután bizonyos - teljességre való törekvés nélküli - búvárkodást végeztem magam is, hamar észrevettem, hogy - bár a gyermekek táplálásával többen is foglalkoztak, benne értve a legszükségesebb eszköz együtteseket - egyikük sem szánt nagyobb figyelmet az itató-, vagy szoptató edényekre. Jelen kutatásom indítéka az volt, hogy Tápén, egy 1906-ban épült ház fala alól néhány kisebb cserépedény került elő 1981-ben. A föltehetően négy edénykéből egy maradt viszonylag épen. A többiből Saliga László restaurátor nem tudott összerakni egyet sem. Egy ideig őrizgette őket, majd nyugdíjba menetelét követően elvesztek. Talán érdemes azt is megjegyezni, hogy az edénykék a földből (ágasos-csömpölyeges volt a házfal) épült ház keleti sarka alatt voltak. Az egyetlen megmaradt, egyszerű, csak belül és a szopókánál barna mázas edényke már csak azért is fölkeltette a figyelmemet, mert a kifolyó (netán szopó) lyuk nem szemben helyezkedett el a (letörött) füllel. Noha annak előtte soha nem olvastam, de nem is hallottam ilyen különleges cserépedényről, mégis, azonnal arra gondoltam: ez egy szoptatóedényke. A másik pillanatban már eszembe jutott, hogy a szegedi múzeum néprajzi anyagában van egy hasonló nagyságú, ép korsócska, amelynek ugyanilyen furán helyezték el a kifolyóját. A kis korsócskát ezen a néven leltározták be: Kis korsó. (Lelt. Szám: 52.1911.1) Ám az űrtartalma szinte azonos a föld alól kikerültével. Hogy nem kis locsolóról van szó, azt egyértelműen igazolja tehát, hogy a kifolyó nyílással merőleges helyzetbe ragasztotta fel a fazekas a fület mindkét kis edényen. A fal alól előkerültnek a szája is, meg a kifolyója is csorbult, ráadásul a fűlnek is csak a helye van meg; mégis, szinte biztosra vehető, hogy itatáskor, szoptatáskor használták őket. A raktáron lévő, fehér alapon kékes pettydíszűnek pedig „restás" a szája, a kifolyó, vagy szopó része pedig csecsbimbó alakú. Igaz, a lyuk rajta igen bő. Ez viszont arra utalhat, hogy nem csak kisgyermek itatására, szoptatására használták őket, hanem fekvő, nagybetegek emberek táplálásakor is. A fülnek oldalt történő