Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Szeged város építési rendszabályai és a népi építészet

fedél megengedését az magyarázza, hogy a tiszai és a marosi tutajozásra virágzó helyi fafeldolgozó ipar épült, melynek jelentős ágazata volt a zsindelykészítés. A szegedi hatóság a realitásokkal számolt, nem támasztott teljesíthetetlen követelményeket, mint a Bach-korszakban a hatóságokra erőltetett osztrák építési rendszabály.

7 Szeged város törvényhatósági bizottsága a külterületi építkezés rendezésére az 1880-as években külön szabályrendeletet alkotott. Előzményei a harmincas évekre nyúlnak vissza, amikor a magisztrátus birtokminimumhoz kötötte a külterületi építkezést: 1834-ben elrendelte, hogy 25 hold alatti földterületen tilos tanyát építeni, s ugyanakkor tilalmazta a város körüli feketeföldeken, vagyis a szántóföldi övezetben való építést. Éppen 1836-1840 között - tehát néhány évvel az említett rendelet után - végezték Giba Antal földmérő és munkatársai a határ kataszteri fölmérését. Az elkészült kataszteri térkép nagy mértékű birtokfelaprózódást mutat, különösen a városhoz közeli kaszálókon: kirajzolódik, hogy addigra 25 holdnál jóval kisebb földekre is épültek tanyák. A városi kapitány ebben az időben jelenti a tanácsnak: „...a Tanyákon a tilalom ellenében is új házak tétettnek, ámbár azoknak Tulajdonosai a megkívántató föld térséggel szűkölködnek..."

8 A szegedi paraszttársadalom birtokszerkezetét ismerve nyilvánvaló, hogy a városi tanács 1834-ben „eszmei" birtokhatárt tűzött ki, amelyet már a szabályozás idején sem lehetett betartani. Az engedély nélkül épült tanyák az 1840-50-es években szaporodtak. 1854-ben Bonyhády megyefőnök utasította a polgármesteri hivatalt, hogy 25 holdon aluli területen akadályozza meg az építkezést. A városi hatóság nem tudott, a kor gazdasági, népesedési folyamatait ismerve nem is tudhatott - talán nem is akart - megbirkózni e feladattal. Mindemellett rendeletét csak 1872-ben változtatta meg, amikor 15 holdra csökkentette a birtokminimumot, amire még építeni szabad. Az élet már ezen is túllépett, hiszen az 1850-60-as években kiosztott közlegelőn 10 holdas és kisebb bérföldön építkező haszonbérlők is voltak.

9 A belügyminisztérium végül utasította a várost, hogy a kialakult viszonyokkal összhangban lévő szabályrendeletet készítsen. Több módosítás után a külterületi építkezési szabályrendeletet 1884. január 7-én alkották meg.

10 Eszerint a homokföldeken és a körtöltésen kívüli feketeföldeken 10 hold, a város és a körtöltés közötti földeken 5 hold, Szentmihályteleken és más volt kertésztelepeken l-l hold lett az a legkisebb terület, amelyen az építkezés engedélyezhető. A városatyák végül is figyelembe vették: a talaj minőségétől, a föld fekvésétől, a művelési ágtól jelentős mértékben függ, hogy a birtokos mekkora területen fog építkezéshez. Pl. Jánosszálláson, Szatymazon sok városi honoráciornak, kereskedőnek, iparosnak volt kisebb-nagyobb szőleje, ahol az 1880-as évekre szokásba jött nyaralót építeni. A szőlőbirtokos városi