Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Céhes szokások Hódmezővásárhelyen. A lakozás

Amikor a tetőfokára hágott a hangulat, elkerülhetetlen volt, hogy néhány üveg - pohár, palack, ablak - el ne törjön, ezért a kiadások között tetemes summaként szerepelt mindig az üvegkár. 1846-ban pl. „üvegér árenda és ami eltört 5 f. 57 kr.", ugyanekkor: „Ablakokér kárt fizettünk. 6 f.". (Összehasonlításképpen ekkor 4 lúd ára 5 forint.) 1852-ben: „a Sasban 1 tükör egy ablak fiók el törött". Hasonlót minden évből lehetne idézni. Ebből az évből van példa arra is, hogy a vendéghölgyek elveszett kendőinek értékét megtérítették. A már említett csörgöpálca mellett a szokás másik fontos kelléke a koszorú volt, melynek szerepe a vacsora után következett. Bár Török Károly megemlíti, hogy a táncmesterek és a konyhamester fejét díszíti valami koszorú féle, a számadásokban minden évben közvetlenül a csörgőpálca mellett fellelhető koszorú mégis egy másikat jelent. Ennek évenkénti beszerzése, csináltatása a legények fontos tisztségviselőjének, a dékánnak feladata volt. 1841-ben így írják a kiadások közé: „Dékánynak koszorúér". A koszorú szerepéről bővebbet újra csak Török Károlytól tudunk meg: „Midőn egy táncznak vége, a konyha-mester bejön, a csörgő pálczával csendet csinál, utána az egyik tánczmester egy tányéron hozza a koszorút, melyre a czéh jelvénye van függesztve, például az ácsoknál egy kis aranyos fejsze, a csizmadiáknál egy kis aranyos csizma, két-három hüvelyk nagyságú, megállnak a nagy asztalnál, ekkor a konyha-mester rákezdi a rigmust, felhívja benne a vendégeket, hogy kiki a mit szánt a fiatalságnak, tegye a koszorú alá, avval leteszik a tányért koszorústul az asztal közepére. Ekkor megharsan a zene, a fennforgók egy része tánczra penderül, a vendégek pedig megnyitják erszényeiket, egymás után viszik a koszorú alá a pénzt..." Noha a céhek tárgyi emlékeiből elég sok fennmaradt, céhkoszorút mindössze két darabot ismerünk Debrecenből. Domonkos Ottó ezek kapcsán összegyűjtötte a céhkoszorúk használatára vonatkozó adatokat. Az általa összegyűjtött 20 adat 13 helységből való, 11 mesterséghez kapcsolódik, s ezek 1610 és 1880 közötti időszakra tehetők. Emellett számos, német nyelvterületről származó példát is hoz a céhkoszorú használatáról. A földrajzi megoszlás jelzi, hogy használata országosan elterjedt volt, funkciója azonban különböző lehetett. A legkorábbi adatok egyházi körmenetben, fej díszként való használatára utalnak, a későbbiek azonban a legényavatáshoz, céhek esetében az inasnak a legények közé való befogadásához kapcsolódnak. A vásárhelyi adatok a koszorút nem az avatás kellékeként említik, funkciójában közelebb áll ahhoz, melyet Ecsedi István ír le a debreceni csizmadia ifjúság koszorújáról: temetéskor a meghalt legény előtt vitték, bálban pedig az asztalon tartották.

12 A vásárhelyi csizmadia legények koszorúja ez utóbbira példa. (Az előbbire nincs adatunk.)