Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Paplanosmesterség Hódmezővásárhelyen

János állt a céhbe, 1796-ban pedig Szakái Pál Ur Ketskemeti Lakos Paplanos Mester Ember. Nevük később is felbukkan az inast szegődtetők között, 1799-ben pedig még egy vidéki mester nevével találkozunk: Ketskemeti Mester ember Társunk Szűts Pál Paplanos fel szabadította az maga fiját Szűts Györgyöt. 1808-ban Szüts György is beállt a céhbe.

8 Sajnos a mesterek számáról, munkáikról semmi pontosat nem tudunk egészen századunkig. Vásárhelyen a század első felében 2-4 fő volt a paplanosok száma. Az 191 l-es ipartestületi jelentés név szerint két mestert említ, Buzi Mihálynét és Czukor Miksát.

9 A paplanosokat Kiss Lajos is megemlíti a vásárhelyi vásárok árusainak felsorolásában. Vásárra vitt áruik között szerepel pehely paplan egy személyre, vata paplan kisgyereknek, paplanhuzat, paplanhuzat glott.

10 Adatközlőim (Pikali Istvánné Kasza Jusztina, sz.:1940., Rákos Imréné Nagy Margit, sz.: 1924.) az 1940-es évektől szolgálnak részletesebb információkkal a mesterségre vonatkozóan. Ebben az időben a Czukor-mühely számított a legnagyobbnak és leghíresebbnek a városban. Czukor Antalnak a műhely mellett jól jövedelmező üzlete volt. Termékeit részben saját üzletében, részben pedig helyi és vidéki kereskedőknek szállítva értékesítette. Helyben a Kinizsi utca sarkán lévő Novák-féle üzletbe, vidékre Makóra és Mindszentre vitte a paplanokat, ez utóbbi helyen Salánki István textilkereskedő üzletébe. Rákos Imréné 1939-ben került Czukor Antal műhelyébe, ahol 3 évig inasként, majd segédként dolgozott, itt sajátítva el a paplankészítést. Bár az 191 l-es ipartesületi jelentésben szerepel Czukor Miksa nevű paplanos, nem tud róla, hogy a család férfitagjai korábban is foglalkoztak volna paplankészítéssel. Tudomása szerint Czukor Antal ezt nagyanyjától tanulta, lehetséges, hogy annak férje volt Czukor Miksa. A Czukor család eredetileg tollkereskedéssel foglalkozó zsidó család volt. A műhelyben Czukor Antal mellett Rákos Imréné mint segéd és két idősebb betanított asszony dolgozott. A tulajdonos irányította a munkát, előrajzolta a mintát, az asszonyok csak varrtak. Később a segéd rajzolt elő. A műhelyben pehely-, gyapjú- és vattapaplan készült, melyeknek borítása selyem vagy glott anyag volt, vagy gyakran egyik oldal selyem, a másik glott. Ezeket az anyagokat a műhelyben választhatta ki a megrendelő, a töltelékből pedig a vattát adta a mester, aki toll- vagy gyapjúpaplant akart, az maga vitte a tölteléket. A vattát, gyapjút a műhelyben meg is kártolták. A steppelést kézzel varrták az asszonyok, a paplan szélét viszont itt már szegőgéppel szegték be. A paplanok mérete leggyakrabban 185x125 cm volt, mindegyik oldalához 2 méter anyagot felhasználva, de kívánságra készítettek nagyobbat is, valamint gyerekpaplanokat kiskocsiba, kiságyba. A vevőkör a városi