Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Zombori István. A Pálfy-Budinszky hagyaték

ZOMBORI ISTVÁN A Pálfy-Budinszky hagyaték Pálfy-Budinszky Endre (1902-1968) személye a szegedi várostörténet olyan közismert és a legnagyobbaknak kijáró elismeréssel illetett egyéniségei közé illeszkedik be, amely sort Vedres István, Bainville József neve fémjelez. Ok voltak Szeged város azon főmérnökei, akik nem egyszerűen csak kiváló szakemberként tették dolgukat a város javára, hanem sokoldalú, a közvetlen műszaki feladatokat messze túllépő tevékenységükkel a város építészetébe, fejlesztésébe elévülhetetlenül bevésték nevüket. PálfyBudinszky Endre építészeti, műszaki, városrendezési tevékenysége Szeged és ezen túlmenően az egész alföldi régió területét illetően jól illusztrálható, és gazdag szakirodalmi alkotásai révén jól dokumentálható. A közelmúltban a múzeumba került a Pálfy-Budinszky család jóvoltából három levéltári dobozra való iratanyag, amely a néhai főmérnök kéziratait, följegyzéseit, anyaggyűjtését, illetve bizonyos személyes dokumentumait tartalmazza. A család közléséből ismertté vált, hogy ez nem jelenti a teljes anyagot, mert ezen kívül igen kiterjedt anyag található meg a család tulajdonában, amelyet azonban személyes, illetve a család jelenlegi tagjaira vonatkozó aktuális vonatkozásai miatt nem kívánnak - egyelőre - a múzeum részére átadni. Hozzá kell tenni, hogy ezen túlmenően a család tulajdonában van egy gazdag bútoregyüttes, amely a 18. század vége óta pontosan nyomon követhető család életét jellemzi, továbbá szintén a 19. század második felétől kezdődően a család egyes tagjaira vonatkozó fotóanyag, amely a város közéletére szintén jelentős forrásanyaggal bír. Mind a fotó, mind a bútoranyag a rokoni kapcsolatok révén kiterjedt - elsősorban délvidéki és erdélyi szálakkal rendelkezik, közvetlen kapcsolattal, pl. az Aradon kivégzett 13 honvédtábornok közül Damjanich családjával is. A három doboz iratanyag áttekintése, annak ellenére, hogy tehát nem lezárt, végleges dokumentum anyagról van szó, némi csalódást okoz. Ugyanis csak olyan kéziratokat tartalmaz, amelyek már a szerző életében megjelentek, vagy olyan meglehetősen kezdetleges állapotban lévő anyaggyűjtéseket, amelyek egy adott téma feldolgozásának a legkorábbi szakaszát jelentik. Tehát a meglepetés erejével ható új, ismeretlen Pálfy-Budinszky kéziratok nincsenek, és a családi információ szerint nem is valószínű, hogy ilyenek előkerülnének. Mindez arra utal, hogy a néhai főmérnök számos problémája és politikai nehézségei ellenére az 1940 utáni időszakban is megtalálta a módját, hogy terveit, elképzeléseit városrendezési, területrendezési koncepcióját a szaksajtóban közzétegye.