Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az alföldi Munkástanácsok kongresszusa Szegeden (1919. március 2.)

érintkezés fönntartása, szükség esetén küldöttgyűlés összehívása. Ezen bizottság kiadásaihoz minden munkástanács aránylagosan hozzájárul. Kimondja végül a kongresszus, hogy ezen határozatát tudomásulvétel, támogatás és hasonló intézkedések foganatosítása végett közli a Budapesti Munkástanáccsal és a szociáldemokrata párt központi titkárságával."

13 A határozati javaslat ismertetése után élénk vita bontakozott ki. Gesztesi József (Makó) kifogásolta, hogy a földreform törvény a nagybirtok felparcellázását tűzte ki célul. A makói Munkástanács javaslata alapján indítványozta, hogy „az egyházi és egyéb birtokok ne daraboltassanak szét kisparcellákra, hanem az egész Alföldön létesítessenek termelési szövetkezetek és ezeknek engedtessenek át a fent említett birtokok." A küldöttek közül egyedül Füzessi Gábor (Püspökladány) hangoztatta, hogy „nem bérletbe, hanem örök áron, magántulajdonba" kell adni a parasztságnak a földet. Kijelentette, hogy „nem helyesli a szövetkezeteket". Ezt a felszólalást azonban nagy zajjal és „Le a magántulajdonnal! Le a kisgazdákkal!" felkiáltásokkal elutasították a küldöttek. A szegedi küldöttek közül hozzászóltak még: Ábrahám Mátyás és dr. Kállai Emil. A vitában Wallisch Kálmán rámutatott, hogy a forradalom győzelme után a Munkástanácsok szinte mindenhol megerősödtek és döntő hatalmi tényezőkké váltak. Ezért követelte, hogy „mondjanak fel minden, eddig is kényszerű fegyverbarátságot a polgári pártokkal. Ez a mai állapot tarthatatlan. Vagy vegyék át teljesen a kormányzást, vagy pedig, ha kell, vonuljanak onnan ki, de akkor aztán tegyék a legélesebb kritika tárgyává a polgári kormány működését". Az ő hozzászólásánál is radikálisabb volt Reichmann Zsigmond (Mezőhegyes), aki délutáni hozzászólásában már azt fejtegette „nem elég, hogy köztársaságot csináltunk, magyar állami tisztikarral. ... Ez a határozati javaslat nem gyógyít. A népköztársaságot szocialista köztársasággá kell átformálni!"

14 Az alföldi Munkástanácsok szegedi kongresszusa tehát elhatározta az eddig elszigetelten működő tanácsok összefogását, követelte a szocializálás gyorsítását, a polgári pártokkal kötött béke felmondását, a szabotáló tőkések vagyonának elkobzását, a nagybirtokok megváltás nélküli kisajátítását és termelő szövetkezetekké történő átalakítását. A következményekről Az alföldi Munkástanácsok szegedi kongresszusáról tudósító Népszava elhallgatta azt, hogy ott a nagybirtoknak megváltás nélküli kisajátítását és azok termelő szövetkezetekké történő átalakítását is követelték.

16