Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az alföldi Munkástanácsok kongresszusa Szegeden (1919. március 2.)

A határozati javaslathoz való hozzászólások sorában Nagy István (Lajosmizse) a lánckereskedelem ellen szólt. Pálfy János (Szolnok) szerint a kormány anarchiát fog teremteni, ha „élelmiszer elvonással bünteti a városokat". Stéhli István (Szeged) kijelentette, hogy „nem bizalmatlanságot kell a közélelmezési miniszternek szavazni, hanem el kell csapni". Reichmann Zsigmond (Mezőhegyes) pedig az elrejtett élelmiszerkészletek felkutatását tartotta fontosnak.

9 E határozati javaslat lényegében az ország közélelmezésének egységesítését - ha úgy tetszik a hadigazdálkodás, illetve a szocializálás megkezdését - követelte a kormánytól. Az Alföldre történő „egységes" árrendszer bevezetésére és a „nyerészkedésen alapuló közvetítő kereskedelmi lehetőség szerinti" kivárására vonatkozó bejelentés pedig már a saját hatáskörben végrehajtandó konkrét intézkedések szocialisztikus irányultságát mutatta. E határozati javaslat az 1919 tavaszán kétségtelenül súlyos alföldi közélelmezési, fűtési és takarmányozási gondokra adott szocialisztikus megoldási lehetőséget. Ez azonban elsősorban a városi munkásság és a nincstelen agrárproletariátus nehéz helyzetéből és érdekeiből indul ki. Elfogadása, esetleges megvalósítása pedig a tulajdonnal rendelkező társadalmi rétegek érdekeit sértette, tehát az is társadalmi anarchiához vezethetett. Minderre persze dr. Kalmár Jenő az MSZDP központ kiküldöttje nem mutatott rá hozzászólásában. Az általános politikai helyzet ismertetése után ő is bírálta a közélelmezési kormányzatot. Beszélt a „tízezer holdasok uzsoráskodó manővereiről". Kijelentette, hogy „nem szabad szemet hunyni azon kisebb természetű visszaélések előtt sem, amelyeket azok a kisgazdák követnek el, akik mezőgazdasági terményeiknek a minél magasabb áron való értékesítésével az ipari munkások rovására akarnak anyagi előnyökhöz jutni". Az MSZDP felvilágosító munkája egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy meggyőzzék a „konzervatív elemeket" a magántulajdon veszedelmességéről. Hangoztatta, hogy a „társadalom szükségletét sokkal intenzívebben szolgálja a termelő erőknek" köztulajdonba vétele. „A termelő- és értékesítési szövetkezetek azok, amelyek a mai földbirtokreformmal kapcsolatosan a köz érdekeit kielégítik. Mindezek a kérdések a megalakítandó megyei és kerületi pártszervezetek keretében oldandók meg." E szervezetek az „ellenforradalmi áramlatok letörésére is hatékony eszközök alkalmazására képesek" - mondotta befejezésül. Ezután Fróniusz Oszkár miniszteri osztálytanácsos, az Országos Közélelmezési Hivatal kiküldöttje reflektált a kongresszuson elhangzott panaszokra. Részletesen vázolta azokat a nehézségeket, amelyekkel a közélelmezési igazgatásnak meg kell küzdenie. A problémák megoldására azonban ő is csak azt tudta mondani, hogy „a kormány a terményfölöslegek bejelentését fogja elrendelni", s annak „elmulasztását igen szigorú büntetéssel fogja súj-