Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tóth István: A gyermekrendőrség Szegeden 1917-18-ban
TÓTH ISTVÁN A gyermekrendőrség Szegeden 1917-18-ban (Egy elfeledett gyermekvédő intézményről) A rideg hatású, hatósági színezetű elnevezés a valóságban jóval szívet melengetőbb, gyakorlatias intézmény megalakulását és működését fedte, ahogy azt már az alcímben valamelyest próbáltuk éreztetni. Létrejöttét egyértelműen a háborús viszonyok súlyos következményeivel terhelt hátországi viszonyok kényszerítették ki. Természetesen ehhez szükséges volt egy szociálisan érzékeny helyi társadalom és hivatali apparátus. A háború eszkalálódása folytán egyre több férfit, köztük családfőt vonultattak be a hadseregbe. Ezáltal folyamatosan emelkedett a hadiárvák illetve azon családok száma is, akik a hadiesemények kapcsán (front, hadifogság stb.) nélkülözték a családfő gondoskodását. így valamilyen formában többszörösen hátrányos helyzetbe kerültek. Ezek enyhítésére az országos kormányzat számtalan intézkedést, rendeletet adott ki. Ezekkel élve a szegediek is szerveztek már 1914-ben egy Patronage Bizottságot. Ugyanis ráébredtek, hogy nem csupán anyagi jellegű (ruha és pénzsegély) segítségre van szükségük a nehéz helyzetbe jutott családoknak. Ennek megszervezésére feladatát tekintve is hivatott volt Szeged város Árvaszéke. Ebben az időben ennek vezetője, elnöke dr. Pálffy József volt - Szeged város későbbi polgármestere. Az árvaszéki iratok között megtaláltuk e tevékenység legfontosabb dokumentumait. Többek között a patronage = pártfogói rendszer szervezeti felépítését és feladatát egységbe foglaló szabályzatot is. Ez 22 pontot tartalmaz. Ebben leszögezik, hogy ez a szervezet nem egyesületi alakulás. Célja „anyagi és erkölcsi védelemben részesíteni Szeged város területén tartózkodó mindazon egyéneket, akik a hozzátartozóiknak katonai szolgálatra történt behívása folytán gyámolító és gondozó nélkül maradtak..." Ennek mechanizmusát is körülhatárolták. 1917-re azonban ez a rendszer már elégtelennek bizonyult. A város egy belső és két tanyai körzetében 560 férfi és nő pártfogó dolgozott az utóbb említett év első negyedében. Szerencsére ezek névsora teljes egészében megtalálható az iratok között, persze pár hónappal későbbi keletű s ekkor 634 név található már a felsorolásban. Mivel csak fedhetetlen egyén lehetett pártfogó, az elnökség körültekintően megvizsgálta az önként jelentkezők alkalmasságát. A társadalom széleskörű összefogására volt tehát szükség, hogy a halmozódó feladatoknak eleget tudjanak tenni. Az Árvaszék - élén jó szervező és jó kapcsolatokkal rendelkező elnökével - a kir. tanfelügyelőségnek, a kir. kúriai bíróhoz a fiatalkorúak szegedi felügyelője elnökének, a főügyésznek, az