Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Kiss József csongrádi tanító visszaemlékezése gyermek- és ifjúkorára

Nem volt jó véleménnyel a tanítók módszereiről sem: „fúvatták" velük az egyszeregyet és a katekizmust, „ha azonban összevissza kérdezték volna tőlem, valószínűleg csütörtököt mondott volna a számtani tudományom." A tanító és a gyermekek kapcsolatáról ekképpen írt: „Nem emlékszem, hogy ebben az évben a tanítóm máskor is szólt volna hozzám, mint akkor, amikor a többi gyermek módjára én is vittem neki néhány csomó első osztályú dohányt"

6

. Később megjegyezte: volt tanítójának így fél mázsa dohánya is összegyűlt, több, mint a fizetése. Bőségesen tudósított olvasmányélményeiről is, azokról, amelyek segítségével nagy mesélő lett társai körében. A Grimm testvérek és Fáy András meséin kívül Garay János, Vass Gereben, Kisfaludy Sándor történelmi tárgyú munkái, de leginkább Áldor Imre Árpádról írt kor- és jellemrajza keltette fel benne az érdeklődést. Olvasmányai forrásáról, az iskolai könyvtár .használatáról is felelevenítette emlékeit: „ ... minden szombaton délután volt a könyvtárból a könyvosztás. A könyvek közül azok választottak elsősorban, akik a beadott könyvek tartalmából legjobban tudtak magyarázni. Velem megtörtént, hogy Jelki András kalandjait majd egy óra hosszat magyaráztam."

7 Végül is a tehetséges parasztgyerek a helybeli kántortanító és a plébános segítségével bejutott az érseki tanítóképzőbe. Keserű élményt jelentett számára, hogy falubeli társai reá támadtak, mikor tudomást szereztek továbbtanulási szándékáról: parasztnyúzónak, úrnak csúfolták, mintha Móricz Stipendiumjának vitáját hallanánk ki ebből a keserű felhangú részletből. Karakteres tanárportréi a tanítóképzős évekből remekül sikerült ábrázolások. Módszereikről, a diákokhoz való viszonyukról sokoldalú képeket festett. Vincze Alajos igazgatóról, aki a neveléstant tanította, így emlékezett meg: a „neveléstanhoz annyit értett, hogy bevágta Bárány Ignác neveléstanát, s tőlünk is megkövetelte, hogy bevágjuk".

8 Vagy a mennyiségtan tanulásáról és tanáráról így vélekedett: „fújtuk, ha nem is értettük, hogy az alaki észképzés legkitűnőbb eszköze" a matematika. Milyen messzire estek ezek a módszerek az Aquinói Szent Tamás imájába foglalt mélyen beható értelemtől, tiszta felfogástól. Tanárai nem sok türelmet tanúsítottak iránta, például - emlékszik vissza keserűen - az igazgató, mert a neveléstan definícióit nem szó szerint, hanem akadozva mondta, azzal fenyegette meg: „ha így tanulok, a három hónapot sem várjuk meg, hanem küldenek haza Feldebrőre: parasztnak".

9 Ez azonban nem következett be, mert jeles tanuló lett. Zenetörténeti forrásként dolgozható fel mindaz, amit Lányi Ernő tanáráról, a zeneszerzőről megőrzött. Arról a kiváló zeneszerzőről, aki az Adyversek első megzenésítője volt, valamint egyházi énekgyüjteményeket, zenekari és kamaramüveket, férfikarokat, dalokat írt.