Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Kiss József csongrádi tanító visszaemlékezése gyermek- és ifjúkorára

ERDÉLYI PÉTER Kiss József csongrádi tanító visszaemlékezése gyermek- és ifjúkorára Mit ér egy visszaemlékezés, ha egy falusi-tanyasi tanító írta? Mit ér, ha torzóban maradt? Mit ér, ha a múltbeli történéseket hatvan évvel később jelenítette meg? Ezekkel a kérdésekkel közelítettem Kiss József, volt csongrád-bokrosi tanító kézírásos visszaemlékezéséhez első elolvasásakor. A válasz nem so­káig váratott magára: egyértelműen érték. írásomban ezeket az értékeket kívánom bemutatni, felvillantani. Kis József visszaemlékezését 1994 októberében juttatta el a csongrádi Tari László Múzeumba Budapesten élő fia azzal a szándékkal, hogy esetleg pedagógiatörténeti feldolgozásra érdemes. A megőrző, adományozó véleke­dése helyes volt, mindenképpen érdemes ez az írás a behatóbb vizsgálatra. Ezt fedezte fel jó érzékkel Kiss József tanító fia, Kiss István, aki maga is író­tudós ember, közigazgatás-tudománnyal foglalkozott életének aktív korsza­kában; s többek között könyvet írt Csongrád város 1930-as évekbeli köz­igazgatásáról. Kiss József a 174 oldalas visszaemlékezését 1955 novembere és 1956 márciusa között vetette papírra, 77 éves korában. Az írás keletkezési körül­ményeiről igen egyszerűen szól a bevezetésben: „Fiam kérésére megpróbá­lom följegyezni legfontosabb emlékeimet." 1 Másutt pedig azt emlegeti: a mű küldetésének célja, hogy unokái okuljanak belőle. A visszaemlékezés időtere eléggé szük, gyermeki eszmélődésétől, az 1880-as évektől az egri katolikus tanítóképzőben folytatott tanulmányainak leírásáig ível, vagyis 1896-ig. Helyszínei távol esnek Csongrádtól; Feldebrőn, a szülőfaluban és Egerben, az iskolavárosában történtek alkotják az emlékezés fő vonulatát. Sajnos a folytatása - noha a füzet végén jelezte, hogy következik - vagy elkallódott vagy lappang valahol. Életútjának továb­bi és többi fejleményeit egyéb dokumentumok igazolják. Ezek szerint 1878­ban született Feldebrőn, paraszt családban. Az egri katolikus tanítóképző elvégzése után tanítóskodott Karcagon, Kiskundorozsmán, Csongrád­Bokroson; nyugdíjba a böldi révi iskolából ment az 1930-as évek végén. Bokrosi tanító korában (az 1910-es években) a helyi olvasókör egyik irányí­tója volt; vágyának, a parasztság szellemi szervezésének aktív megvalósító­jaként. 2 Erről egyébként visszaemlékezésében, mint olyan hiányról kesereg, amely megakadályozza, hogy a magyar parasztság leküzdje kiszolgáltatottsá­gát, kulturális elmaradottságát, és azt, hogy elérje valaha is a dán parasztság színvonalát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom