Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tóth Ferenc: Borovszky Samu Csanád megyei monográfiájának születése

tos megjelölésével..., többet az ilyen szótárszerű műtől nem is követelhetünk." „A programtól csak abba az egyben tér el, hogy [...] a községtörténeteket 1715-ön túl is viszi, s nagyjából napjainkig vezeti le. Mi azonban e túllépést a munka érdekében csak helyeselhetjük." A mű a tervezett 60 ív helyett 74 nyomtatott ívben készült el, ezért a szerző a Közigazgatási Bizottságtól kérte, hogy a 14 ív többletért a szerződésben rögzített tiszteletdíját 1400 forinttal egészítsék ki. A községek nagy része 1715 után keletkezett, és nem tartotta igazolhatónak olvasóközönsége előtt, hogy a mai állapotokat teljesen figyelmen kívül hagyja.

10 A Közigazgatási Bizottság - két részletben fizetve - 1000 forintot megszavazott." Borovszky Samu viszonzásul eljuttatta a "valamikor talán emlék számba menő" monográfia kéziratát az alispánnak.

12 A monográfia pénzügyi oldala a megrendelő és a szerző részéről is a legnagyobb gondot jelentette. A régészeti társulat a költségek közel harmadát, 2238 forintot gyűjtött össze. Borovszky 78 levéltárból kétezer oklevélmásolatot készítve írta meg jó három év alatt több mint hetveníves munkáját, amely vélhetően egyedülálló teljesítmény volt hazánkban. Ekkora feladatra „ugyanazon föltételek mellett Magyarországon egyetlen történetíró sem vállalkozott volna."

13 Hihetetlen munkabírás, rendkívüli fegyelmezettség és a kiemelkedő történészi tehetség egyszerre volt jelen Borovszky Samuban. Nem véletlen, hogy a „megfeszített, éjjelt nappallá tett fáradozás" rendkívül megviselte idegzetét, és az oklevelek betüzgetése megtámadta szemét.

14 Makó különösen sokat nyert Borovszky monográfiájával, mivel a szerződés értelmében részletesen dolgozta fel a város múltját. Erről a Városi Tanácsnak részletesen be is számolt: „Tömérdek, eddig alig vagy éppen nem ismert adatot fedeztem föl a város történetére a hazai levéltárakban, melyeket - számszerint közel 80-at - átbúvároltam az ország minden részében; kezdve az ősi város alapíttatásán, mely a történeti adatok tanúsága szerint visszanyúlik egészen a honfoglalás korába, a Csanád nemzetség s az ebből kivált Makófalvi Makó és Telegdi család makófalvi birtoklását, Makó XVI. századi fejlődését, küzdelmeit a Szokoli-, Balassa-családdal és a püspökséggel, virágzását a Rákóczy-család [!] földesurasága alatt s végre viszonyát a kir. kamarához olyan adatokkal sikerült megvilágosítanom, amelyek eddig a szakirodalom nem ismert, s melyek alapján a város történetének sokkal tisztább képét állíthattam össze, mint aminőt eddig ismertünk. A reformáció történetét is egészen új alapon dolgoztam ki. Kiss Áron ev. ref. püspök úr a legnagyobb liberal itassál rendelkezésemre bocsátotta a tiszántúli ev. ref. egyházkerület legrégibb jegyzőkönyveit (1578-tól kezdve), s ezek nyomán nemcsak Makó város, hanem a makói vagy körös-marosközi traktus egyháztörténetéhez nagybecsű, eddig szintén ismeretlen adatokat fog tartalmazni