Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Régi honfoglaló temetők – mai szemmel

256-259); távolabbról Szentes-Nagytőke (CSALLÁNY 1905, 37-38) vagy Budakeszi 39. sírja (ERDÉLYI 1989. 147); Szlovákiából Bánkeszi 6. sír (TOCIK 1968, 9-10). Valamennyi említett gazdag női temetkezés a 10. század első felére, közepére keltezhető, és a kalandozások hasznából gazdagon részesedő rangos fegyveres férfiak feleségeit jelentheti. És ez az a pont, ahol képletesen szólva „megáll a tudományunk". A fentebb ismertetett gazdag, vagy előkelő női sírok révén ismerjük a 10. század első felének „feleségeit", de egyáltalán nem, vagy csak aüg a „férjeket". Azaz területünkön látszólag hiányoznak azok a rangos harcosok, akiknek tarsolylemezes sírjai BácsKiskun megyében Kiskunfélegyházáról (H. TÓTH 1974), Izsák-Balázspusztáról (H. TÓTH 1976), vagy arany övveretes sírja a Szolnok megyei Kétpóról (SELMECZI 1980) már előkerült. A hangsúly a „látszólag" kifejezésen van; ugyanis véleményem szerint e sírok egy részét már ismerjük, csak erős bolygatások során kerültek napvilágra, és feltehetően csak részlegesen a múzeumba. A szóba jöhető férfi sírok rövid áttekintését kezdjük mindjárt a részletesen adatolt algyői temetővel (KÜRTI 1980; KÜRTI 1983, 265-267). Tekintettel a temető teljes feltártságára, joggal elvárható, hogy a gazdag 49. női sírnak megfelelő férfit is találjunk. A klasszikus (vagy hagyományos) régészeti sablon szerint két temetkezés is szóba jöhet: a 18. sír szablyakardos, arany hajkarikás, lószerszámos, lovas temetkezése; vagy még inkább a 92. sír íjas, tegzes, nyílhegyekkel, lószerszámmal, ezüst lószerszámdíszekkel, két arany hajkarikával, aranyozott ezüstveretekkel díszített övvel, ezüst pántokkal ékesített halotti ruhában, ezüst lemezekkel díszített szemfedőbe burkolva eltemetett lovas harcosa. Hasonlóan jó megfelelést találunk a jánosszállási első temetőben, ahol a 21. sír női halottjának megfeleltethető az 5. sír férfija 42 övveretével (DIENES 1959, 8. kép), kardjával, tegezével, nyilaival, íjával, lószerszámával. Hasonló megfeleléseket tovább sajnos, nem sorolhatunk, de talán a már említett domaszéki, zsombói magányos sírok ezüstveretes övvel eltemetett lovasai, vagy a Horváth Ferenc által Ópusztaszeren leletmentett, sajnos feldúlt sírból származó arany hajkarikás lovas íjász (HORVÁTH 1974), vagy akár a csoportunktól nem túl messze délnyugatra a mai Ásotthalom határában előkerült aranyozott ezüstveretes, Ismail ben Ahmed 905/906-ban Balkhban vert arany dirhemével keltezett férfi sírja (REIZNER 1891, 99-102) vonható ebbe a körbe. Sejtéseink szerint - bár az előkerülési körülményekről semmiféle információnk nincs - e leletkör legjelesebb képviselője környékünkön a kömpöci leletek (BÁLINT 1991, 143. sz.) birtokosa lehetett. A kömpöci leletek 1947ben kerültek a szegedi múzeumba, sajnos dokumentálatlanul. A 10. századra keltezhető anyagból Dienes István: A honfoglaló magyarok című könyve révén már ismert egy rombusz alakú, aranyozott ezüst boglárpár (DIENES 1972, 12. rajz); de az csak a közelmúltban derült ki, hogy a leletegyüttes két ilyen párt is tartalmaz. Azt sem tudhattuk eddig, hogy a leletek közt kétélű kard pengetöredéke, oldalpálcás vas zabla, körtealakú vaskengyelek és hevedercsat