Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: A Tiszai átkelőhely szerepe a 4-5. században Csongrád alatt, a mai böldi révnél

Az ellentmondás ma még feloldhatatlan. Elgondolkodtató azonban, hogy a közelmúltban feltárt Sándorfalva-eperjesi temető, egyértelműen szarmata sírjaiban is (körárkos-halmos temetkezések) nagy számban fedeztünk fel, ún. germán jellegű mellékleteket.

7 Ha belegondolunk, hogy a Tápé-malajdoki temetőt 1931-ben tárta fel Móra Ferenc, és hogy az 1943-as hitelesítés dokumentációi elvesztek,

8 továbbá, hogy a Csongrád-Laktanya temetőjének legtöbb sírját is több mint negvven évvel ezelőtt tárták fel meglehetősen mostoha körülmények között, a Sándorfalvi temető leleteihez való kapcsolódás és párhuzamok sora felveti: ezeken a lelőhelyeken is lehettek körülárkolt temetkezések. Mai tudásunk szerint ez a rítus ebben az időszakban csak és kizárólag a szarmatákhoz köthető. A temetkezési szokásokban is jól felmérhető változások alapján azonban (pl. a fegyverek gyakori sírba helyezése) bizonyos, hogy a 4. sz. végén új népcsoportok sodródtak a Kárpátmedencébe, így Csongrád-Szeged térségébe is. Az ún. germán típusú tárgyak megjelenése pl. Csongrád vagy Szeged térségében, természetesen köthető ehhez a népmozgáshoz is, aminek köszönhetően hatalmas területen, széles körben elterjedtek az uniformizálódott, elsősorban viseleti ékszerek. Éppen ezért nem is hordozhatnak etnikus jelentést, nem köthetők kizárólagosan sem a gótokhoz, sem a gepidákhoz, sem a szarmatákhoz. A másik kézenfekvő megoldás, hogy e kevert etnikumú, de elsősorban szarmatákat magukban foglaló közösségek megélték a gepida királyság korát, amit egyébként a források gyér adatai is megerősítenek. Meggyőződésem, hogy az ellentmondások kulcsa a Duna-Tisza közének homokjában van elrejtve. Az 5-ös út nyomvonalának bejárásakor és terepbejárási anyagának meghatározása során tapasztaltuk, hogy a jelentős számú későszarmata telepnyom mellett egyetlen gepida falu emlékeit sem találtuk meg! Ez a megfigyelés is azt támasztja alá, hogy a későszarmaták fő települési tömbje a Tisza vonala által is védett - az átkelőhelyeknél megerősített - DunaTisza közötti terület volt. Persze nem szabad megfeledkezni a tiszántúli későszarmata telepekről (Hódmezővásárhely, Nagymágocs környéke, Makó stb.), vagy a Békés megyei bejárások későszarmata lelőhelyeiről sem. Fontos feladat lenne azonban a későszarmata lelőhelyek belső kronológiájának tisztázása, amit viszont csak hiteles és nagy felületű ásatások eredményezhetnek. JEGYZETEK 1 MÜL. S. 12. Div. XVIII. No. 91. A két térképre felvitt lelőhelypontok természetesen nem felelnek meg pontosan egymásnak, sőt a Vertics mappán nem is „fért el" mindegyik lelőhely. Lsd. az la és lb térkép pontjainak összevetését! 2 Rózsa Gábor: Széchenyi István tiszavölgyi működésének hatása. Szentes, 1991, 4-8. 3 Kőhegyi Mihály: Római pénzforgalom és kereskedelem az Intercisa-Csongrád közötti útvonalon. Bács-Kiskun megyei Múzeumok Közleményei 1972, 104-105.