Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szabó Tamás: Múzeumi gyűjtemények anyagát veszélyeztető farontó bogaraktól és károsító tevékenységükről

Az előadás megtartásához szemléltető, a raktári helyszínről begyűjtött fakárosító és az ott fellelt egyéb bogarak nagyított felvételei mellett a szakirodalom rajzi reprodukcióit is vetítettem. Ezek közül emeljük ki az aggódást jogosan kiváltó „szút", azaz az ún. kopogóbogarak családjába tartozó Nagy kopogóbogarat: Anobium pertinax = „Halál órájá"-t E hírhedt 4-5 mm-es kártevő elszaporodva rettenetes pusztítást képes véghezvinni néprajzi tárgyakban, faoltárokon. A fa belső részeit morzsalékossá, szivacsossá össze-vissza rágják úgy, hogy kcvülről csupán csak néhány kirepülő nyílás, valamint a faliszt őrlemény utal jelenlétükre, - és a tárgy apró mozdításra szétporladhat. Kopogása, „percegése" nem abból ered, hogy piciny rágószervével őrölve a fában előre halad, hanem a kifejlett bogarak hím és nőstény ivarjai egymás kölcsönös csalogatására, nyakpajzsuk elejével járataik falát ritmikusan ütögetik. E jellegzetes tevékenységük a párzási idő közeledtével egyre hevesebbé válik. Ilyenkor „a legtehetségesebb kopogó" a Kis kopogóbogár (Anobium striatum) ütéseinek száma elérheti a 30-^0-et is másodpercenként. Az így keltett hang az emberi fíil számára sercegésként-kopogásként hallható. A tudósok természetesen e nézettel vitába szállnak, hiszen nincs bebizonyítva, hogy e bogarak hallószervvel rendelkeznének. A másik oldal viszont ellenérvként igazolja, hogy az állat csápjaival érzékeli az így keltett rezgéshullámokat, nem tartva véletlennek azt, hogy az lényegesen fejlettebb, ízeltebb mint más fajtársaiké. Érdekességként itt az említhető, hogy zárttéri helyiségekben hallott az ivari élettel összefüggő hangadásról már a 18. század elején jelent meg írás a fatetvekhez tartozó bogarakkal kapcsolatosan: a Porteta nőstény egyede lakásokban a szőnyegeket károsíthatják - az emberi ml számára is hahható ketyegő-kopogó hangot hallat (éjszaka, a „halál óráiban"), amikor is valamilyen gyengéden rázkódó tárgyra ül, s potrohájának csúcsával szabályos időközökben 1 mp/5-6-szor az aljzatra üt. A köznép azonban az Anobium pernitox-ot nevezi a „halál órájának". Az álszúk elleni védekezésben rovarűző szereket hasznámatunk, (petróleum, benzin, kámfor, global, naftalin), vagy rovarölő szereket kifejlődött egyedek, peték-lárvák ellen (Xylamon, nátrium-fluorid, fiiból, Coopex-B, pentaklór-fenol) - bejuttatása ecseteléssel vagy injektálással. Sok esetben viszont csak a gázosítási módszer alkalmazható eredményesen a tárgy bevonatának, épségének biztosítása érdekében (Dichlorvos, Nuvan, szén-szulfid, triklóretán). Kirepülésükkor, mivel a kifejlődött bogarak fényre repülnek, a műtárgyakon kívüli permetezés is eredményesen alkalmazható. E módszerek együttes alkalmazása az újabb (behordott) fertőzés elkerülése érdekében indokolt lenne.