Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)
RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: A Tiszai átkelőhely szerepe a 4-5. században Csongrád alatt, a mai böldi révnél
egymáshoz. Ráadásul a Kurcától a révig egy természetes kiemelkedés - a Kishát - is segítette az átkelést, amit később tudatosan meg is erősítettek ezt az állapotot tükrözi térképünk is. (1 .b kép) A böldi réven átkelve a Kilencesi határrész északi peremét követve juthatott el az utazó a mai Csongrád kiterjedt szárazulatáig. Összefoglalva: bizonyítható, hogy a 4. század végéig a böldi tiszai átkelőhely egy nagy forgalmú út állomása volt. A 4. század végén átrendeződött az Alföld etnikai képe, átrendeződtek poütikai viszonyai. A Tisza bal oldalán Csongrád magasságától Szentesig nem találunk régészeti nyomokat, (2. a-b kép) az első gepida közösségek az 5. század közepét követően telepedtek meg ezen a tájon (lsd. Szentes-Ki stőke gepida temetőjét) 4 Ezek szerint az említett területen közel 100 éves hiátussal kell számolnunk. Ugyanakkor viszont a Tisza jobb oldalán ugrásszerűen megemelkedett a lelőhelyek száma. 5 Számadatokban kifejezve: Csongrád tágabb térsége Szentes térsége 4. sz. 6 telep 5 temető 5 temető 5. sz. 18 telep 17 temető A lelőhelyek számán túl, figyelemre méltó a Csongrád térségében regisztrált 5. századi lelőhelyek elhelyezkedése is. Míg a 4. századig egyenletesen elszórtan jelentkeztek, addig az 5. századi lelőhelyek koncentráltan, közvetlenül a böldi átkelőhely közvetlen közelében, egy csoportban találhatók. A 17 temető közül 13 található a mai Csongrád területén, vagy a böldi révhez vezető út nyomvonalán. Az elmondottak alapján kitűnik, hogy a 4. századig terjedő időszakkal szemben, amikor a lelőhelyek egyenletes eloszlása és a római kereskedelmi áruk intenzitása a rév átmenőforgalmát hangsúlyozta, addig az 5. században a népesség koncentrálódása és sokszorosára duzzadása, az átkelőhely biztosítását, védelmét sugallja. Érdekes módon, az 5. századi népesség Szeged körzetében hasonló elhelyezkedést és növekedést mutat. Ez arra utal, hogy a Tisza - Csongrádtól-Szegedig követhetően - elválasztó tényezőként, sőt védvonalként funkcionált. A kérdés: valójában kik számára és kik ellen? A szakirodalomban közhely, hogy a szarmaták közül, akik nem menekültek el a gótok, Attila hódítását előkészítő hadjárata miatt, a 4. század végén visszahúzódtak a Duna-Tisza közötti területre. Ebből következően kézenfekvő, hogy a szarmaták erősítették meg a tiszai átkelőhelyeket^ ezzel is elhatárolódva a tiszántúli hun fennhatóság alá került részekről. Csakhogy éppen a Csongrád és a Szeged környéki 5. századi temetők leletanyagában feltűnő germán jellegű tárgyak (csatok, fésűk, stb.) alapján tartják germánnak vagy legalábbis germánokkal kevertnek e temetők népességét. 6 De ebben az esetben miért a hiátus időben és etnikumban a tiszántúh részeken, pontosabban Csongrád vonalától Szentesig a Tisza bal partja menti sávban?
