Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Pál László: Iskolai földgömb restaurálása

ami a védőréteg oldószerének* bizonyult. Egyik szín sem oldódott, így elkezdhettem a lakk eltávolítását szelvényenként folyamatosan haladva. Kis területet alkohollal átitatott vattával benedvesítettem és három- négy réteg szívópapír darabkát szorítottam rá. Az alkohol feloldotta a lakkot, amit azután a papírok magukba szívtak. Ezt a műveletet többször megismételtem, amíg a szívópapírokon sárga szín, a lakk nyoma jelentkezett. Sávonként haladva a gömb egész felületét megtisztítottam, majd újra radírozás következett, mert azokon a részeken, ahol a lakk nem védte, sötét szennyeződésfoltok maradtak vissza. A radírozás nem hozott teljes sikert, ezért 2%-os zsíralkoholszulfátos lemosást alkalmaztam. Természetesen a levérzés próbát elvégeztem a nyomdafestékeken mosószerrel is. Azt tapasztaltam, hogy a festékek nem oldódnak ugyan, de az amúgy is kopott kék felületek, amelyek a tengereket és vizeket színezik, gyengén kötődnek a papírhoz, így a nedves tisztítást is csak tamponálással végezhettem, ügyelve rá, hogy a mosószer ne hatoljon mélyre a kartonba, de kellőképpen nedvesítse a felületet. A földrészek ábrázolásai megfelelő tisztaságúak lettek, de a kék felületek, részben a cellulóz természetes öregedésétől, részben az alsó kartontól származóan sárga színűek maradtak, amit fehérítenem kellett. Erre a folyamatra az ún. hármas fürdő bizonyult csak alkalmasnak, de a káhum-permanganát a kék és a fekete szín kivételével mindent oxidált, ezért csak a kék részeket ecseteltem be 1%-os KMn04 oldattal. Néhány perc után vízzel átöblítettem a szívópapíros elszívással, majd 2%-os Na-ditionittal redukáltam a foltot, majd ismét desztilláltvizes átöblítés következett. Minden öblítés után alkoholos áthatással gyorsítottam meg a folt kiszáradását. Ezt a folyamatot elvégeztem a glóbusz egészén, melynek hatására a kék színek felélénkültek, de ahol kopott volt a felület, ott a papír sárgás színe újra előtűnt. Ezért a gömböt hidrogén-peroxid 2%-os oldatával permeteztem be, aminek természetesen megvizsgáltam a színekre gyakorolt hatását. Ez kellemes, egységes felületet adott a glóbusznak. A tisztítási műveletek után a szétrepedt részek összeragasztása következett, amit nyúlenywel végeztem. A megrepedt gömbhéj egy tenyérnyi darabját könnyedén ki tudtam emelni, csupán az egyenlítő vonalánál 3 cm-es részt keheit átvágnom, így a ragasztást kényelmesen belülről el tudtam végezni. Ekkor került sor a horpadt sarkok kihúzatására, amit nedvesítve, fokozatos enyhe feszítéssel végeztem. A repedések régi enyv maradványait eltávolítottam, majd a gömböt szalaggal összehúzattam, szintbe állítottam a szétvált részeknél, majd meleg enyvvel belülről beecseteltem és gézcsíkokkal megerősítettem. A két féltekét egy kartoncsíkkal fogatták össze a belső oldalon, amit beenyvezés után szét kellett feszítenem, hogy fölfeküdjön a gömbhéjra. Ehhez poránból vágtam ki sablont. Egy napig hagytam, hogy az enyv kiszáradjon, utána a feszítősablonokat kivettem és a hiányzó részt visszaragasztottam a helyére. Ehhez a művelethez plexiből készítettem prés formát, amelyen 6 állítócsavar biztosította a pontos beillesztést. A ragasztások mellett a térkép széleit fölhajtottam, hogy a repedéseket, egyenetlenségeket gitteléssel eltüntessem. Ehhez előbb a vékony, mállékony