Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: A Tiszai átkelőhely szerepe a 4-5. században Csongrád alatt, a mai böldi révnél

VÖRÖS GABRIELLA A tiszai átkelőhely szerepe a 4-5. században Csongrád alatt, a mai böldi révnél Még mindig a monográfiák korszakát éljük - bár már inkább csak a leadatlan kéziratok miatt - és azt hiszem, hogy nem túlzok azzal az állítással, hogy egyikünk számára sem jelent igazán örömteh feladatot egy-egy község vagy város régészeti fejezetének megírása. Igazságtalan lennék azonban, ha nem szólnék a dolog - mármint a monográfia írás - hasznos oldaláról is. A kötelező anyaggyűjtés során ugyanis ősrégi lelőhelyek leletei találnak egymásra, helyükre kerülnek a szakirodalmi utalások, és az elterjedési térképeken szaporodnak a pontok. A Csongrád monográfia 1-6. századi fejezetének megírásakor magam is felfedeztem egy sor olyan régi anyagot, aminek újbóli részletes elemzését feltétlenül érdemes lesz - a kötet megjelenése után - elvégezni. Újra bebizonyosodott, hogy Csongrád és tágabb térsége mennyire fontos, központi szerepet játszott az Alföld történetének alakulásában az errdített időszakban. Különösen tanulságos volt a szarmatakor és a hunkor lelőhelyeinek térképre vetítése. A részletes, mai közigazgatási térképen pontosan elhelyezett lelőhelyeket átvittem Vertics József 1793-ban elkészített mappájára, amely a Csongrád-OrosházaTótkomlós közötti postautat ábrázolja (l.b; 2.b kép).

1 A 18. század legvégén megalkotott térkép részletesen és szemléletesen ábrázolt vízrajzi viszonyai alapul vehetők egészen a Tisza szabályozásáig, és ennélfogva jól használhatók, visszavetíthetők - többek között - a római kor, korai népvándorláskor időszakába is. Az első térképen a 4. század végéig korhatározható szarmata lelőhelyek elhelyezkedését próbáltam érzékeltetni. (1. a-b kép) Világosan látszik, hogy a folyó bal oldala, a Tisza és a Kurca közötti terület vizes, lápos, gyakorlatilag járhatatlan és lakhatatlan volt. Ezen az oldalon a Kurca magaspartját követve helyezkednek el a szarmata lelőhelyek. A Tisza jobb oldalán is a 18. századi térkép által ábrázolt vízrajzi viszonyokat „veszi figyelembe" a lelőhelyek elhelyezkedése: a Kisrét íve fölötti szárazulaton sorakoznak - ez megfelel nagyjából a mai Csongrád területének -, folytatódva ENy-i irányban a Tisza magaspartján. Jól leszűrhető, hogy a 4. század végéig a Tisza mindkét oldalán kiegyenlített, nagyjából azonos a lelőhelyek száma a 4. század végéig. Mindkét oldalát azonos etnikumú nép lakta. A böldi rév fontosságát és funkcióját ebben az időszakban elsősorban a római leletek - az Alföld többi részeihez viszonyított - nagyobb gyakorisága mutatja. Kőhegyi Mihály meggyőzően bizonyította, hogy Böld az Intercisaból kiinduló és a Duna-Tisza közét átszelő kereskedelmi út fontos állomáshelye volt.

3 Az itteni rév kapcsolta össze a két tájegységet - a Duna-Tisza közét és a Tiszántúlt - és tette lehetővé a sokoldalú római-barbár kapcsolatokat a 2-4. század között. Ha ismét a térképre tekintünk jól látható, hogy azért jöhetett létre éppen ezen a ponton az átkelőhely, mivel a Tisza és a Kurca itt közeh't legjobban