Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szőke Ágnes – Lukács Zoltán: Ónozott avar kori bronztárgyak. Beszámoló az ónozott bronzok tisztításához végzett kitéti vizsgálatok eredményéről

a színes korróziós termékek eltávolítása után a tárgy egész felületén egyenletesnek tűnő, szürke, matt réteg vált láthatóvá, mely az addigi vegyszeres kezelés elle-nére sem mozdult, s az erős mechanikus tisztítást is jól viselte. Az eddig nem tapasztalt jelenség gyanút keltett bennem, s a tapasztaltabb pesti kollégákhoz fordultam segítségért. Mi lehet ez? Mit tegyek? A kérdés számukra is kérdésnek bizonyult. Feltevésként számításba jött az ón, de csak úgy, hogy korróziós folyamat eredményeként került a bronz felületére. (Számomra hihetetlennek tűnt, hogy egy ötvözetből az ötvöző anyag ilyen egyenletesen és jelentős mennyiségben a felületre kiváljon.) Tehát a réteget íly

v módon korróziós terméknek vélve, az eltávoh'tása mellett döntöttünk. Megjegyzem, igen nehezen akart lejönni. Részemről ez volt az első, de egyben az utolsó ilyen döntés. Úgy vélem, ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy vegyész-restaurátor kollégák behatóan kezdtek foglal-kozni a kérdéssel . Még néhány gondolat, feltételezés, a fémbevonatok alJcalmazásáról. A két sír anyagán tett megfigyelések és szerzett tapasztalatok, a további hasonló esetek egyre inkább megerősítettek abban a feltételezésemben, hogy direkt bevonatról van szó, ónból készült, feltehetően az ezüst imitálására. (Rest. napló 1975.) Az ónbevonatokra Andrew Oddytól

6 kölcsönözve az elnevezést: ,,a szegény ember ezüstje", elsősorban viseleti tárgyakon található (ékszerek, ruha- és övdíszek): A nemnesebb anyag látszatát keltő bevonatok alkalmazásának úgy vélem nemcsak esztétikai, hanem ötvöstechnikai okai is lehettek. A régészeti korú bronztárgyak nagyrészt ón- és ólomötvözetek. Az ólom viselkedése az ötvözetben jól ismert. A felszínre jutó cseppecskék eleve foltossá és sérülékenyebbé teszik a felületet. Az ólomfoltok eltakarására és felületvédelemre egyaránt szolgált a bevonat! Az ezüstözést bronzok esetében az anyag drágasága mellett a kor technikai adottságai sem tették lehetővé, legalábbis azt, hogy elég jól tapadó, időálló réteget tudjanak kialakítani. A szakirodalom a galvanikus fémbevonatok kialakításánál azt írja: „A réz és ötvözetei előezüstözve nehézség nélkül ezüstözhetők, de az ólom-, ón-, berillium- és tellurtartalmú bronzokat célszerű előrezezni. Vas és ötvözetei előezüstözve, (esetleg még előrezezve vagy -nikkelezve) ezüstözhetők."

7 Tehát a mai technikával és anyagtisztasággal is igen körültekintően kell eljárni, hogy jól tapadó ezüstbevonatot kapjunk. Az ónbevonat létezésének feltételezése és bizonyítása között eltelt néhány év. Ez idő alatt az igazolással párhuzamosan e tárgyak tisztításának lehetséges módját is kerestük. Jánoska Péter vegyésztechnikus-restaurátor kolléga volt ennek a kis munkacsoportnak az irányítója, akik próbálkoztak tapasztalati úton is megoldást találni. A próbálkozás igen rövid életű és sajnos eredménytelen volt. A rövidéletűség és eredménytelenség nagyrészt annak volt köszönhető, hogy e külön feladatra vállalkozók az adott körülmények között nem tudtak összehangoltan dolgozni. Szakdolgozati témájából adódóan Jánoska Péter tett ez ügyben a legtöbbet, de a megoldáshoz ő sem juthatott eK

8