Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

RÉGÉSZET - B. Nagy Katalin: Avar koporsókeresztek Székkutasról

B. NAGY KATALIN Avar koporsókeresztek Székkutasról Az avar temetőkben gyakori a koporsós temetkezés. Hiánya vagy megléte, különböző típusai nem alkalmasak pontosabb idő, népi, társadalmi meghatározásra. A deszkákat egymáshoz csapolják vagy vaskapcsokkal, pántolással fogatják össze. A koporsókapcsok leggyakrabban U-alaktíak (ácskapocs formájúak) és az egész avar lakta Kárpát-medencében megtalálhatók. Ritkábbak a szegekkel felerősített vaspántok, amelyek leginkább a Dunántúlon fordulnak elő.

1 Székkutason a 9. sírban az erős tölgyfa(?) koporsót hat vaskapocs fogta össze. A hosszanti oldalak mentén, vagyis a csontváz két oldalán három-három kapocs volt, - és ezek a sírgödör aljánál 5-10 cm-rel magasabban voltak. A fej és a láb felőli keskenyebb végénél egy-egy vasból kovácsolt keresztet is találtunk, amelyek szintén magasabban voltak. A nyugat-kelet irányítású, 125 cm mély férfisír bal kezénél kb. 17 cm hosszú, ívelt(?) pengéjű kést találtunk. Más melléklete nem volt (lásd I. T. 1-7. és II. T. 1-2. kép). A viszonylag jóminőségü vasból kovácsolt kapcsok nem tartoznak a legelterjedtebb típushoz, vagyis az ácskapocs (U-alakú) formájúakhoz. A leginkább J-betűre emlékeztető vaspántok vékonyodó lapos és hegyesedő végeik egymáshoz képest 90°-kal vannak „elforgatva". Ezek - valószínűleg - ritkán előforduló típusok,

2 s bizonyos mértékig indokolatlannak is tűnik formájuk az általánosan elterjedt és az egyszerűbben is célszerű U-alakú kapcsok mellett. A viszonylag kis különbség a két forma között (U és J alak, a végek 90°-os elforgatása) nem indokolja, hogy különleges, egyedi formájú koporsóra gondoljunk. Legvalószínűbb, hogy ezek is az általánosan elterjedt láda alakú koporsó tetejét fogták össze az oldaldeszkákkal. A deszkák száliránya indokolhatta a kapcsok végeinek „elforgatását", esetleg másfajta összekapcsolásai módot sejtetnek

3 (lásd III. T. 4. kép). A koporsó végeknél, tehát a fejnél és a lábnál előkerült két vaskereszt disz volt, - nem kapocs vagy pánt! A 13 cm magas és 8,5-9 cm széles keresztek a végdeszkákra voltak fölszerelve. Ezen belüli még pontosabb helyére nem tudunk egyértelmű választ adni.

4 Az eddig előkerült avar leletanyagban nem találtam koporsóra szerelt keresztet. A kovácsmunka pedig magától értetődő rutinmunkát sejtet. A mester egy egyenlőszárú, kb. 12 cm magas háromszögalakú vaslapot felül két helyen bevágott kb. 4 cm-ig, majd a két szélső pántot lehajtotta két oldalra (=keresztszárak), s ezután már csak a szárvégeket kalapálta ki a kívánt formára (lásd III. T. 1-3. kép). A függőleges szár felső végét rákalapálással korong alakúra formálta, amellyel egyben el is vékonyította az anyagot. Mindegyik szárvéget rákalapálással nyújtotta, formálta ki, s az elvékonyodó vas a korrodeálásnak így kevésbé tudott ellenállni. A korrodeálás a keresztszárak végein sajnos nagyon jelentős, ezért nem is tudjuk rekonstruálni egyértelműen. A végek korongban, vagy félholdban, vagy karikában végződtek (lásd III. T.