Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Rózsa Gábor: A Kurca folyó színeváltozásai
a tavaly szerencsére már térképmelléklettel is nagy példányszámban megjelent Széchenyi-bicentenáriumi munkámra, 9 melyekben igyekeztem megvilágítani a „Kurca kiszakadásának" problematikáját. VERTICS József, akit én FARKAS László 1937-ben megjelent VEDRESéletrajza után - szabadon - „Szentes Széchenyijéének nevezek, valóban szerethette és érthette is a vizek járását, nem hiába ábrázolta magát Neptunus képében. A Körös árjától úgy szabadította meg Csongrádot, hogy annak torkolatát az „Arok"-kal szemközti eredeti helyéről a Belsőváros alá tetette. (Itt jegyzem meg, hogy a Marost Szegednél ugyanúgy javasolta, sőt kimérte, megtervezte és költségelte is - vajon 1879-ben hogy szolgált volna?) Előtte vízhozamot is számított, mert ehhez pontos keresztszelvényeket mért meg, kis-, közép- és nagyvizi sebességekkel. A Körös emilyen (tangenciális) bevezetése már nem okozott olyan erőteljes visszaduzzasztást, és ezáltal nem növelte annyira a Kurca szintjét. így a Csongrádtól Mindszentig terebélyesedő „sziget" főága, a Tisza nagyobb tömegű vizet szállított alá. TESSEDIK Sámuel 1816-ban 13 helyen szondázva, munkája címében is megszelídítve a folyót, „Kurca-vize patak"-ról értekezik. 11 Nem kell nagyon mélyen „ belénéznünk" a földbe, akár a MÁFI 12 1:200.000es CSONGRÁD, akár a HÓDMEZŐVÁSÁRHELY lapján vizsgáljuk az ún. felszíni képződményeket, már a 10 méteres fúrások Ny-K irányú szelvényein elnézelődve hamarosan beláthatjuk, akár a Körösről Csépa magasságában, akár a Kurcáról Szentes körül, akár a Kórógyról Szegvárnál, hogy ezek a Tiszáig, Körösig, Kurcáig váltakozó medrükkel már bekalandozták ezt a „szigetvilágot", melyet a laikus Csallány Gábor is valahogy így képzelt el. 13 És, hogy mi az, ami vándorlásuk során itt marasztalja a folyókat, arra vonatkozóan fogadjuk el EÖTVÖS Loránd precízen meg is méricskélt elméletét, miszerint a jóval nagyobb fajsúlyú kristályos alaphegység „kitüremkedései" fölött, a nehézségi gyorsulás lokális mértéke nagyobb, a környezetben pedig úgy hajlik el a függővonal, hogy annak az alaphegység középpontja felé mutató parányi erővonalai vannak, melyek pl. a torziós ingával kimérhetők. Vagyis, ha a Kárpátok koszorúzta Alföldünket egy jóformán sík (üveg-)lapnak képzelnők el, a lezúduló vizek szalagosán kígyózó patakjai itt az alaphegység kitüremkedései felett kicsit „nehezebbekké" válnak a folyók völgyei markánsabban beágyazódnak, innen, mint valami „nehézségi csapdából" már aligha, nehezen szabadulnak. (Klasszikus esete ennek Algyő-Tápé-Deszk szinkhnáhs tározó összlete, a felszínen csapdába fogott Tiszával, Marossal, Száraz- és Maty erekkel, ide számítva a Duna-Tisza köze ugyanide gravitáló földárja talajvizeit is! így alakulhatott ki egy Tiszavízjárta sziget, vagyis ez a markánsan alacsonyfekvésű (alluviális) rét, amely a folyószabályozásokat megelőzően mocsaras semlyék, nádló füves tocsogó, régi térképeken canabeta, palus, pratum, pascuum, etc. olvasva, (esetleg lacuS 1 , exundatio). (2. kép)
