Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Nagy Imre: Bevezetés az alföldi festészet ikonográfiai problémáiba

még az iskolás gyermek is tudja(?) mi a művészet. Azonban a vizsgálat mindenképpen szükséges, hiszen az új szempontok révén új végkövetkeztetésekhez juthatunk, és ezek birtokában hitelesebb képet alakíthatunk ki a képzőművészet szerepéről mai világunkban. Erről az új szempontú vizsgálatról el kell mondjuk, hogy a kulturális antropológiában korántsem friss kezdeményezés, hiszen Claude Lévi-Strauss struktúraüsta iskolájának felvirágzása óta a kulturális és társadalmi jelenségek kutatásában használatos, azonban a művészeti megnyilvánulások vizsgálatára csupán elvétve, vagy egyáltalán nem alkalmazták. Okfejtésünkben a mintaadó William K. Powers ,,

Sacred art and the culturation of nature" című tanulmánya volt, melyben a törzsi művészetekről értekezve adta meg az alapvető szempontokat. A William Powers által ajánlott strukturahsta-mnkcionalista megközelítés egyik előnye, vagy ha úgy tetszik hibája, hogy nem szükségeltetik történelmi-történeti érzék a vizsgált időszakok, vagy földrajzi területek művészeti formáinak összevetésekor. Tekintve azonban, hogy esetünkben egyetlen művészetföldrajzi egység, az Alföld, illetve Hódmezővásárhely a vizsgálat tárgya, ebből lényeges hátrányunk nem származik. Az időrendiség kérdése már valamivel nagyobb problémát jelenthetne, amennyiben külön kívánnánk választani az alföldi festészet történeti részét (Tornyai, Endre, Rudnay munkásságát) a kortárs alkotók munkásságától. Mivel jelen koncentrált vizsgálatunknál erre nincs feltétlenül szükség, többé-kevésbé nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ez a történetiség hiányából fakadó hátrány (vagy előny) nem befolyásolja majd lényegesen konklúzióinkat. A strukturalista-funkcionalista szempontok érvényesítése révén az lehet a kiindulási pontunk, hogy társadalmi szerepét tekintve a művészet a vallási formákhoz hasonlóan nem más, mint a valóság átélésének és ellenőrzésének egyik kulturális eszköze. Lévi-Straussra hivatkozva folytathatjuk azzal, hogy a művészet és a vallás olyan kulturális eszközök, melyek révén az emberi társadalom, és azon belül is az egyes emberek kifejezni és hangsúlyozni képesek azt a tényt, hogy a természet részei, ám ugyanakkor bizonyos mértékben függetlenek is attól. Ez a bevezető gondolat a mai, a természettől veszélyes mértékben elszakadt társadalmakban élő ember számára nem sokat jelent, ám a művészetek társadalmi fejlettségi szinttől független közös jellemzőinek számbavétele remélhetőleg megerősíti az itt mondottakat. Vegyük hát sorra ezeket a közös jegyeket: 1) a megörökítési szándék - olyan esemény, fontos személy, történelmi epizód vagy természeti jelenség megörökítése, amely valamely oknál fogva fontos a közösség számára. Legegyszerűbb itt az Őszi Tárlatok mezőnyében időről-időre felbukkanó, különböző évfordulókhoz kötődő alkotásokra utalni, de az alföldi festészet történetében a 60-as években nagy gyakorisággal készült műtípusokra is utalhatunk, melyek az akkori társadalmi változásokat voltak hivatva megörökíteni, és némiképpen legitimálni. Tulajdonképpen az ilyen