Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

RÉGÉSZET - Pávai Éva: Előzetes jelentés Csongrád-Ellésmonostor ásatásáról (1990-1992)

A 10. század vége és a 11. század első fele közé tehetők a domb tetején, a monostor épületei alatt - hacsak részletekben is - kibontakozó kora Árpád-kori település objektumai: gödrök, kemencék, árokvonulatok. Ennek megsemmisülése a Szent István halála utáni trónviszályok és pogány lázadások idejére tehető. Erre a korai településre építették rá a Szent Benedek-féle Regula előírásait követő szerzetesek egyszerű, ókeresztény gyülekezeti bazilikát utánzó román stílusú templomát. Ehhez E-ról egy kisebb sekrestye csatlakozott. A feltárás során talált románkori faragott kövek ornamentikája all. század *50-es '60-as éveire utal.

11 Az uralkodók a pogányok által megtépázott, e területen még fiatal nyugati keresztény hit megerősítése érdekében az elpusztult templomokat újjáépíttették, illetve több alapítással gyarapították azok számát. Az ellesi templom védőszentjének neve egyenlőre nem ismert. Az épület gazdag díszítését egy omladékgödörben talált néhány kőíáragvány tanúsítja. Az első temetkezések még igen szegényesek - a templom keleti-északkeleti részén, falain kívül találhatók. A tatárjárás pusztítását követően az újjáépítéssel egyidőben a templom nyugati zárófalához szimmetrikus elrendezésben egy-egy tornyot illesztettek hozzá. Míg a templom falai agyag és darázskő (réti mészkő) alapozásúak, addig utóbbiak sárga agyag- és tégla-alappal készültek. A két torony között alakították ki az ún. kegyúri karzatot az így keletkezett emeleti részen. A közeli években építhették fel az eddig egyedül álló templomhoz keletről a déli mellékapszishoz csatlakozó kolostorszárnyat, amely az udvar közepén álló díszes kutat kerítette. Az elpusztult sekrestye helyén egy nagyobb, apszissal rendelkező, kápolna-szerű épületet emeltek. A kolostorhoz ugyanekkor kis létszámú szolgálónépet rendeltek, akiknek települése az épületeken kívül helyezkedett el. Temetőjük a homokdomb északnyugati részén, a templomtól Ny-ra létesült egy kisméretű kápolna körül. Ugyanúgy, ahogyan a templom belsejébe, úgy a kápolnába is temetkeztek már ebben az időszakban. Nem szűnt meg természetesen a templomon kívüli elhantolás sem, hiszen ez mindenkit megilletett. Az első periódusból még koporsó nélküli sírokat találunk. Később már vasszögekkel vagy súlyos vaspántokkal összeerősített fakoporsóba, vagy téglával gondosan körülrakott sírba helyezték el az elhunytakat. Néhány esetben a sírföldben, a váz alatt gyékény, ill. faszénmaradványokat észleltünk, máshol a halottat mésszel öntötték le. Leggondosabban elkészített sírépítmények a sátortetős téglasírok voltak, amelyek a templom északi zárófalához csatlakozó apszisos épületben kerültek elő. (Ennek belső terét egy 1983-ban történt munkagépes bolygatás erősen megrongálta. Egyetlen ép téglasír sem maradt.) A templomot a 16. század közepe táján egy ún. „belső nagytakarítás" után felújították, korábbi boltíveit téglából rakott oszlopokra cserélték fel. Az épületek egy részét kb. három méter mély, az elpusztult kútra ráásott sáncárok-