Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: A kender termesztése és feldolgozása Szegváron

helyeken a lombtalanítást kévekötés után végezték el, vasvillával megveregetve a lombos részt A kévéket kúpokba rakták, így állt mindaddig, míg kocsival el nem vitték az áztatás helyére. Szegváron folyó- és állóvízben egyaránt áztatták a kendert. A tanyai lakosság vagy a tanyatelken lévő gödörben, vagy a közelben folyó kanálisban végezte ezt a munkát A falusiak a Kurcára, a Sarkantyú nevű tóba és a Holt-Tiszára hordták a kendert. Valójában a Kurcában tilos volt áztatni, mert az ázó kender leve szennyezte a vizet, pusztította a halakat. De a hidegebb folyóvízben lassabban is ázott a növény, ezért ide csak akkor jöttek, ha a község áztatógödrében már nem volt hely, sokat kellett volna várni. A község áztatógödre a falu alatt, a csordajáiáson, a Kurcához közel volt Vizét egy mellé ásott ártézikút táplálta. Ezt a közös kenderáztatót az'1950-es évekig használták, egyszerre kb. tíz gazda kendere fért el itt. Az áztatásra általában augusztus második felében került sor és 8-10 napig tartott. A kenderkévéket a vízben oszlopok közé rakták, a mennyiségtől függően 2 vagy 4 oszlop közé, fél méter vastagon. A kévéket párhuzamosan tették egymás mellé, de fordított állásban, bugájával egymás felé fordítva és összetolva Az egymást követő sorokat párhuzamosan és nem keresztben fektették egymásra. Az iszapba levert oszlopokhoz akácfa rudakat kötöttek, azzal rögzítették. Aztatás után a kendert kimosták, ehhez a munkához férfiak, nők, gyerekek egyaránt kivonultak. Szétbontották a kupacot és vízben állva egyenként megmosogatták, meglötyögtették a kévéket. A parton kúpokba áhították míg lecsöpögött majd kocsira rakva hazavitték és otthon az udvaron vagy a kertben tovább szántották. A kendertörés munkáját általában szeptemberben, kinn az udvaron végezték. A törést mondták cséplésnek is, férfiak, nők egyaránt végezték de egyesek kimondottan férfimunkának tartották. Szolnoky Lajos a kendertörés munkaeszközét a honfoglalás előtti török eredetű 'tiló szóval, mint legáltalánosabban használt elnevezéssel illeti, hozzátéve, hogy: „Ma jobbára a második törésnek vagyis a tisztításnak a könnyebb, finomabban kidolgozott szerszámát nevezik filó névvel."

3 Szegváron is kétféle eszközt használtak a kender törésére, illetve puhítására. A kendertörővel fő köllött naggyázni, mégnaggyáztuk a kendert, a további finomabb munkához, vagyis a tisztításhoz a tiló nevű szerszámot használták mellyel aprózták a kendert. Szerkezeti fölépítésében mindkét eszköz azonos, ezért indokolt ugyanazzal a szóval jelölni. Szolnoky Lajos a funkcióbeli eltérés jelölésére a törő-tiló és a tisztító-tiló terminusok használatát javasolja.

4 A tilóknak formailag is két típusa különrwztethető meg: az áttört törzsű és a deszkás szerkesztésű. Szegváron a falumúzeum gyűjteménye szolgált alapul a tilók vizsgálatához, s ezek mindegyike (3 db) áttört változat Közülük a legrégibb forma az, ahol egy természetes állapotában hagyott farönköt vájtak ki. A gyűjtés során fölbukkant a deszkás szerkesztésű változat is, ezt azonban gazdája már szétszedte, részeit más szerszámok-