Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nagy Ádám: Kiállítás Szegeden az aradi múzeum 1848-49-es gyűjteményéből

aztán annyi és olyan minőségű anyag gyűlt össze, hogy 1887-ben a gimná

zium dísztermében rendezett kiállításon tárták a nagyközönség elé. A múzeum ügyének megnyerték a lures grafikust, Zichy Mihályt is. A művész két rajzának sokszorosítása, amelyet az Aradi vértanuk dbumához készített, jelentékeny anyagi sikert hozott. 1891-ben újabb, reprezentatívabb állandó kiállítás rendezését, szervezését kezdték meg. A nagyobb nyilvánosság szempontjából is fontos volt ez a lehetőség. Egyre nagyobb számban érkeztek felajánlások és adományok. 1893-ra már tízezer darab iratot, nyomtatványt és négyezer darab tárgyat számlált a gyűjtemény. Ez év március 15-én meg is nyitották az új kiállítást a városi színházban. Időközben a Kölcsey Egyesület mozgalmat indított egy közművelődési palota építése érdekében. A kor kulturális igényeit magas fokon kielégítő épület 1913-ra készült el. A többfunkciójú intézmény kétségtelenül leggazdagabb és legnagyobb érdeklődésre számottartó gyűjteménye az ereklyegyűjtemény volt. A palota legszebb három termében kapott helyet az immár a Szabadságharc Emlékeinek Nemzeti Múzeuma névvel emlegetett gyűjtemény. A palota első igazgatója, Varjassy Árpád megnyugodva láthatta az ő és sokak több éves fáradságának eredményét, féltett kincseit ,,a fenséges, templomi áhítatot ébresztő múzeumban, a kincsekhez méltó helyen." Állandó kiállításként itt volt elhelyezve az 1848-49-es gyűjtemény 1920-ig. A jeles tárgy és dokumentumegyüttes ezután a múzeum jól elzárt raktárában aludta több évtizedes álmát. Egyes darabjai ugyan elő-előfordultak, fel-felbukkantak egyes történed kiállításokon, de közelebbről csak egy-egy szakember pillanthatott bele. A nevezetes műtárgyakat egyébként sokan ismerhették a szabadságharccal foglalkozó több könyv és album iUusztrációiból. A gyűjtemény alakulásának, gyarapodásának történetére vonatkozóan számtalan érdekes, értékes bejegyzés olvasható a leltárkönyvben, sőt néhány esetben magán a tárgyon, vagy azok applikációján. Szinte a gyűjtemény rövid történetét foglalja össze az a néhány tájékoztató mondat, amelyet egy keménypapírra felerősített zászlódarabhoz írt egykori tulajdonosa: „A világosi fegyverletétel alkalmával a honvédek több' zászlót széttéptek s annak darabjait egymás között felosztották. Ezen darab Gyürky Mihály, néhai m-pécskai lakos, volt honvédtisztnek jutott, akitől 1853ban gymn. tanuló koromban kaptam. Szekrényének egyik rejtekéből vette ki, s mivel akkor ilyest tartogatni súlyos bűn volt - óvatosságra intve adta át nekem emlékül. Kezdetben elrejtve, későbben keretbe foglalva, kegyelettel őriztem 40 évig, most pedig az ereklyemúzeumnak átadom. Aradon, 1893. aug. 20. Csepreghy Endre, győri áll. tanítónő-képző int. tanár." A szegedi kiállításra szánt anyag tehát nem az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc történetének bemutatására szolgált, inkább az aradi gyűjtemény keresztmetszetét mutatta, nagyjából annak belső arányait tükrözte. Történeti mélységű és igényű kiállítás rendezéséhez előbb természetszerűen az egész gyűjtemény részletes és rendszeres feltárására lett volna szükség. Erre egyelőre nem volt mód. Ezért kellett a rendelkezésünkre bocsátott anyag jellegének