Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: A Magyar Nemzeti Bizottmány tevékenysége Szegeden 1919. augusztusában

Gr. Zichy elnöki székfoglalójában hangoztatta, hogy „mi legyünk a megnyilatkozói a nemzeti gondolatnak, a nemzeti eszmének, a nemzeti felújulás reményének." Hangsúlyozta, hogy „a kormánynak csak egy politikája van, a bolsevizmus letörése, az alkotmányos rend helyreállítása, a magyar nemzetnek újraélesztése." A mondottakat élénk éljenzés és taps fogadta. Az MNB-t „nem egy törvényhozó, de tanácsadó" alakulatnak tekintette. Korom Mihály, a szegedi kisgazdák egyik vezére felszólalásában kiemelte, hogy a „szocialisták és a munkások - úgy látszik - szándékosan tartózkodtak a gyűlésen való részvételtől, s szinte éreztetni akarják velünk, hogy még most sem akarnak baráti kezet nyújtani." Az MNB első feladatának mondotta a munkásság megnyerését. Ugyanakkor az általa benyújtott határozati javaslat kimondta, hogy az MNB a „Kun Béla lemondása után alakult Peidl-féle kormányt nem ismerheti el jogosultnak arra, hogy Magyarországot képviselje, mert ez nem az összes társadalmi rétegekre és pohtikai pártokra, hanem csak egy kisebbségi pártra: a kommunistákkal egyesült nemzetközi szocialista párt budapesti szakszervezeteire támaszkodik." A határozati javaslat hangsúlyozta, hogy „a nemzetközi jogviszonylatban is csakis a mi támogatásunkkal alapított és arra támaszkodó szegedi magyar nemzeti kormány képviselheti Magyarországot." E határozati javaslatot az MNB egyhangúlag elfogadta. Azt a városban lévő francia parancsnoksággal is közölték. Ezután P. Ábrahám Dezső, a szegedi kormány miniszterelnöke foglalkozott a bel- és külpolitikai helyzettel. O maga is azon a véleményen volt, hogy az MNB-nek a parlament helyett kell tevékenykednie, de csak tanácskozási szervként. A határozati javaslattal kapcsolatban bejelentette: „a kormány kötelességének tartotta, hogy előzőleg az antant összes országaihoz s magához a párizsi békedelegációhoz hasonló tartalmi, bár rövidebb átiratot intézzen." O is sajnálkozott azon, hogy a szegedi munkásság képviselői nem kapcsolódnak be a munkába. Ezzel a kérdéssel foglalkozott hozzászólásában Jeszenszky Géza is. Ugy kívánt a „munkásságnak békejobbot" nyújtani, hogy javasolta: jelentse ki az MNB, hogy „amennyiben három napon belül meghívására választ nem kap, fenntartja a jogot, hogy a munkásság köréből kooperáció útján egészítse ki magát." Pálfy Dániel, a szegedi kereskedelmi és Iparkamara egyik vezetője szerint a munkásság távolmaradásának egyik oka, hogy a részükre „megállapított tíz főből álló" kontingens kevés. Ennek a vitának Reök István azzal vetett véget, hogy statisztikai adatokkal próbálta bizonyítani, hogy „két és félszer annyi helyet" biztosítottak a munkásságnak, mint amennyit számarányuk alapján kellett volna.

5 Mint korábban már rámutattam, nem ez volt az alapvető oka a szakszervezeti és szociáldemokrata munkások távolmaradásának. Az MNB 1919. augusztus 7-i ülésén először az MNB tárgyalási ügyrendjét vitatták meg, amely széles ellenőrzési jogosítványokat biztosított a testületnek a