Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Merk Zsuzsa: A szegedi piarista gimnázium cserkésztábora délvidéki székely telepen

MERK ZSUZSA A szegedi piarista gimnázium cserkésztábora délvidéki székely telepen Az öt bukovinai székely falu (Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten és Józseffalva) lakosságának Magyarországra történő teljes áttelepítését szemben a részleges, 19. század végi, 20. század eleji telepítésekkel, melyek csak enyhítettek a túlnépesedés okozta gondokon - a második világhábú eseményei tették lehetővé. Románia ugyanis kénytelen volt átadni 1940-ben a Szovjetuniónak Besszarábiát és Észak-Bukovinát; a második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz s az év őszén megindult a dél-bukovinai németek kitelepítése.

1 Míg az első két esemény elsősorban gazdaságilag érintette, mégpedig hátrányosan a bukovinai székely falvakat, erősítve a kitelepítés gondolatának lehetőségét, az utóbbi a módszert, a mintát jelentette erre.

2 A kormány 1941 elejére egyre komolyabban foglalkozott az öt bukovinai székely falu lakosságának Magyarországra telepítésével. Jelentős szerepet játszott ebben Németh Kálmán József falvi plébános, aki Észak-Erdély visszacsatolása után Teleki Pál miniszterelnökkel folytatott megbeszélései során sürgetőleg vetette fel a telepítés ügyét, emehett széleskörű propagandát folytatott mind a székelyek, mind a magyar közvélemény meggyőzésére.

3 A kormány bizottságot hozott létre, melynek az volt a feladata, hogy megtalálja a telepítésre legalkalmasabb területet, és megindultak a tárgyalások Romániával is. A bukovinai székelyeknek az volt a kérésük, hogy lehetőleg egy tömbben, a trianoni országterület belsejébe kerülhessenek. Szóba jött Szolnok-Doboka, Szatmár és Bihar megye is. A végleges és igen gyors döntést ismét a történelmi események hatására hozták meg. Az 1941 áprilisában visszacsatolt Délvidék tűnt a legmegfelelőbbnek több szempontból is. Jugoszlávia ugyanis a trianoni döntést követően az etnikai arányok megváltoztatására törekedett, és dobrovoljác, szerb telepes falvak sorát hozta létre a bácskai területen. A bevonuló magyar honvédség hírére a lakosság elmenekült, vagy a katonaság űzte el őket.

5 A kiürült apró falvak kínálták a megoldást a székelyek letelepítésére, s Bukovinából már május elején el is indultak a vasúti szerelvények, rajtuk az új élet felé menő emberekkel. Megoldottnak látszott tehát a Magyarországra telepítés, emellett növelték a magyarok számarányát, kedvezőbbé tették a nemzetiségi összetételt a háború utáni területrendezést tartva szem előtt. Az öt bukovinai székely faluból 28 kisebb-nagyobb telep jött létre: Andrásfalva népességét 5 katolikus és 2 református; Hadikfalváét 11; Istensegítsét 8 falucskába osztották. Fogadjisten és Józseffalva az előzőeknél kisebb lélekszámú települések voltak, ezért lakói a Bácskában is egy községbe keriilhettek. A telepek külterületi lakott helyek voltak, közigazgatási szempontból egy-egy nagyobb községhez vagy városhoz tartoztak (Szabadka, Magyarkanizsa, Regőce, Temerin, Bajsa, Bácskossuthfalva, Cservenka, Mohol, Szenttamás, Ada, Kiszács, Ófutak, Csantavér, Topolya, Kula).