Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

RÉGÉSZET - Béres Mária: Csomorkány-pusztatemplom 1991. évi régészeti-műemléki kutatásának eredményei

Néhány szó a külső támpilléres, nyújtott félköríves szentélyzáródású templomokról A csomorkányi kutatások terelték a figyelmemet a külső támpilléres, nyújtott félköríves szentélyzáródású templomok problémájára, ill. e jellegzetes alaprajzú templomok kronológiai és művelődéstörténeti vonatkozásaira" '. Az általam fellelt hét db (Oriszentpéter, Borbásszállás, Baracs, Kaszaper, Mezőkovácsháza, Zenta-Csecstó, Csomorkány), a fent említett körbe sorolható templom közös sajátja, hogy valamennyit döngölt agyagalapra kő és tégla felhasználásával alapozták, falszövetük pedig téglából készült; mindegyik esetében a nyújtott félköríves - román korra jellemző boltozatot feltételező - szentélyalapokhoz több külső, a gótikára jellemző támpillér is társul. E templomok alaprajzi elrendezésében megnyilvánuló épületszerkezeti ellentmondás korhatározásukban is fellelhető. Keltezésük során mindig feltételeztek egy korai, Árpád-kori periódust és egy XV. századi átépítést, függetlenül attól, hogy ezt a régészeti leletanyag indokolta e , vagy sem. Datálásuk alapja az volt, hogy nyújtott félköríves falusi templomokkal a XII-XIII. század során számolhatunk, míg támpilléres, gótikusokkal csak nagyjából a XIII-XIV. sz. fordulójától. Az általam vizsgált templomok közül a borbásszállási és a csecstói, méret és alaprajz szempontjából is nagyon közel állnak egymáshoz. Borbásszállás templomának első periódusát Szabó Kálmán pusztán a nyújtott félköríves szentélyzáródás miatt mondta románkorinak, Árpád-kori leletanyagot innen nem is közölt. A Csecstón feltárt 175 sírból néhány ugyan keltezhető a XI. sz-ra, ill. a XI/XII. század fordulójára, de elhelyezkedésük és leletanyaguk inkább sejtetik egy soros köznépi temető részletét, mint egy templom körüli temetőét. Szempontomból döntő kérdés, hogy e templomok szentélyének alapja és a hozzákapcsolódó támpillérek egyszerre lettek-e alapozva. Csecstó esetében az együttalapozás kétségtelennek látszik, Borbásszálláson ilyen irányú megfigyeléseket az ásató nem tett. Szintén nagy hasonlóságot mutat mind méret, mind alaprajz és építéstechnika terén is a baracsi és a mezőkovácsházi templom. Baracs esetében a XIII. sz. első felére, mint építési időre csak az alaprajz miatt gondolt Szabó Kálmán, csakúgy mint Bálint Alajos a mezőkovácsházi kapcsán, az utóbbit a XI. sz-i keltezésben egy szórvány, a templomkörüli temetőből előkerült S-végű hajkarika erősítette még meg. Mindkét templom esetében