Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: Férfiviselet Csongrádon. (Egy megkezdett vizsgálat tanulsága)

Ifjabb Csépai János középparaszt gazda egyetlen fiaként 1939-ben elegáns, úri viseletben, csokornyakkendős, mellényes öltönyben cipővel (ltsz. 91.25.8.), lehajtott karimájú világos kalapban, hosszú kabátban, kezén bőrkesztyű (ltsz. 91.25.9.). Pölös Ferencet emlegették hasonló korú és viseletű gazdaként, úri parasztnak emlegették őket. A bocskai vagy zsinóros kabát ősét elsősorban a dolmány 7 változataiban találhatjuk meg. A két világháború között kialakult ünnepi viselet a zsinóros kabát "bricsesz" nadrággal tükörposztóból megrendelésre, méretre varratták. Két, 1945 után készült ilyen ruha került a múzeumba. Pintér Sándor (1905-1988) 30 holdas gazda 1945-52 között varratott ruhájában (ltsz. 89.8.1., 89.8.2. és a hozzávaló csizma ltsz. 89.8.3.1.2.) készült róla két amatőr felvétel. Egyik képen (ltsz. 91.27.2.) az előtérben zsebredugott kézzel áll, láthatóan az új ruháját akarja megörökíttetni. A másik fotón ugyanebben az öltözetben a galambpadlásos tanyája előtt lovas kocsiján ül. Szépe Györgynek édesanyja 1956-ban csináltatott fekete zsinóros posztó kabátot és csizmanadrágot. (Ltsz. 88.3.15., 88.3.16.) Mindkét ruha alig használtan került a múzeumba. Varga Rókus idősen a 80-as évek közepén is és hétköznap is büszkén járkált zsinóros kabátjában. Volt bokrosi gazda, László Kókai Mihály 1991 őszén gyermekei unszolására viselte ünnepi alkalmon (Habsburg Ottó fogadásán). Az ő kabátja a 40-es évek elején készült jó minőségű, zöldes fényű tükörposztóból készült. Vasalt élű nadrággal és félcipővel vette fel. Tehát az önálló földtulajdonosi, paraszti létnek ehhez a viseleti szimbólumához a mai 65-80 évesek különbözőképpen viszonyulnak. Ki múzeumba adja, ki hosszú idő után felveszi, ki mindig hordja. A kubikos és a parasztcsaládok egy részében még módtól függetlenül is csak kétféle ruha volt: hétköznapi és vasárnapi. De mindkét rétegben, ahol igényt tartottak rá, háromfélét is viseltek: munkást, hazajárót (ti. a tanyáról) vagy "gyüvőmenőt" és ünneplőt. A Jarabek és Tösmagi családban, ahol a családfők bandagazdák lettek háromféle ruhát különböztettek meg; a leghasználtabb a dolgozó, valamivel jobb a piacra, ügyesbajos dolgaikba járó, és az esküvői ruha volt az ünneplő (Nagy Miklósné). Azonos, hasonló módú gazdaemberek közül az egyik csak kétféle ruhát használt, köznapit és ünneplőt, a másik hétköznapit, hazajárót (ez nem lehetett foltozott) és ünneplőt tartott. A háromféle ruha alkalomhoz kötött viselését a polgárosultabb, a modernebb életvitel jeleként foghatjuk fel. Az iparos viselet az ipar jellegétől függően két irányba kötődött. A paraszti gazdaságot kiszolgáló iparok mesterei, képviselői a középparaszt