Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György: Egy új élőhely izolátum (a Kopolyák) vizsgálatáról a Dél-Alföldön

Kecskebéka (Rana esculenta L.) Tavibéka (Rana ridibunda Pallas) Hüllők-Reptilia: Csak két fajt figyeltem meg ezidáig a kopolyák vizében, a fölhalmozott magas homokdombokon előfordul a fürgegyík (Lacerta agilis L.). A mocsári teknős (Emys orbicularis L.) populációja terjedőben és állományában szaporodóban van a víznyerő gödrök közötti területeken. A homokos talaj alkalmas a tojásrakásra és a fiatal teknőcöknek ott a kopolyák biztonságot nyújtjó vize. Több esetben figyeltem meg róka tevékenységét, amint kaparta és fogyasztotta el a teknőcfészkek tojásait. Másik faj a vízisikló (Natrix natrix L.), őszidőben a sömlyékek felé vándorol, közben sok elpusztul ember, állat által. Madarak- A ves: E gerinces osztály fajai kersik föl legnagyobb fajszámban a kopolyákat ill. közvetlen környéküket. Egyes fajok elterjedésében és a populáció erősödésében jól tapasztalható volt a kopolyák jelenlétének előnyös szerepe. így pl. a partifecske (Riparia riparia L.) telepek több helyen a kikotort homokdombok rézsűjében épültek ki (lásd diaképek). A megfigyelt fajok enumerációja: Kis vöcsök (Podiceps ruficollis Pallas), Nagykócsag (Egretta alba L.), Kis kócsag (Egtetta garzetta L), Bakcsó (Nycticorax nycticorax L.), Törpegém (Ixybrrychus minutus L.), Fehér gólya (Ciconia ciconia L.), Tőkés réce (Anas platyrhynchos L.), Vízityúk (Gallinula chloropus L.), Erdei cankó (Tringa ochropus L.), Billegető cankó (Tringa hypoleucos L.), Dankasirály (Larus ridibundus L.), Szalakóta (Coracias garrulus L.), Búbos pacsirta (Galerida eristata L.), Parti fecske (Riparia riparia L.), Füstifecske (Hirundo rustica L.), Szarka (Pica pica L.), Vetési varjú (Corvus frugilegus L.), Ökörszem (Troglodytes troglodytes L.), Hantmadár (Oenanthe oenanthe L.), Barázdabillegető (Motacilla alba L.), Sárgabillegető (Motacilla flava L.). Emlősök-Mámmal ia: Csak három faj került megfigyelésre, a kószapocok (Arvicola terrestria L.), pézsmapocok (Ondatra zibethica L.) és a róka (Vulpes vulpes L.). Összefoglalva: hangsúlyozható, hogy a Dél-Alföldi tájban a kopolyák egy új, érdekes, a természeteshez közeli vízi élőhelyet jelentenek. Hálózatuk napjainkban tovább alakul, de már most megállapítható, hogy jelentős természetvédelmi szereppel funkcionál a mozaikos, izolátumokkal szigetszerűen népes tájban. A monokulturális növénytermesztés kultúrtáj