Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

IRODALOMTÖRTÉNET - Apró Ferenc: Az előszóíró Tömörkény

utasíthatta azt vissza. Ám kitűnő alkalom volt számára, hogy véleményét az előszó fölösleges voltáról írásban adja. íme: ELŐSZÓ Vannak dolgok, amiknek a divatja múlik, egy ideig vannak, azután nincsenek. Olykor szinte csak azért vannak, hogy bizonyos idő után ne legyenek. Eltűnnek, mint a kámfor, ámbátor a kámfor eltűnését észreveszi az, aki számot tart rá, és keresi, hogy hová lett, de emezeket a dolgokat senki sem keresi, mikor eltűntek, hogy hova lettek. Még annyi vizet sem zavartak, hogy eltűnésüket valaki észrevenné. Az irodalmi előszavak is ebbe a kategóriába tartoznak. Senki sem tudná megmondani, hogy miről voltak jók, s teljesítettek-e valami hasznos szolgálatot az irodalomnak. Itt-ott vállveregetések voltak, máshol nekirugaszkodott frázisok, cégér a bor mellé, bár hiszen nem kell annak cégér, ha jó. Vagy ér valamit valamely könyv, vagy nem. Ha ér, akkor csak ront rajta az atyáskodó előszó, ha meg nem ér: hiába irkálnak az elébe bármit. Igen, karácsony böjtjén ilyen gondolatok is vannak, s bizonyára igazak bizonyos fokig. De azért az előszó is csak olyan növény, mint a torma, hogy nehezen lehet elültetni, termőre bírni, de ha egyszer helyben van, elél a föld alatt évekig, s egyszer ott dugja föl a fejét, ahol nem is várják. Ez az előszó is eféle torma, hang a múltból, régi divatok már elfeledett világából, hogy "az előfizetők névsora a könyv végén ki lesz nyomtatva". Függyúgyertya lesz az már a villamos korszakban, amikor már annyi a könyv, jó meg rossz egymás tetején, hogy nehezebb mesterség olvasni, mint írni. Am azonban világít olykor a faggyúgyertya is, s az ilyen törekvését mindig méltányolni lehet. így tehát mégis van előszó, jobban mondva: van is, nincs is. Ez a könyv, úgy tudom a jótékonyság céljait szolgálja, és megjelenését tiszta és szelíd érzések tették lehetővé. Ebben pedig sohasem lehet eleget tenni, s ha ehhez valamivel hozzájárult ez a pár sor írás, akkor eleget tett a hivatásának, s társul szegődhet a szalonnafölseje mellé, amely tudvalevőleg szintén mindenről jó. Tömörkény István