Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A társadalmi szegregáció jelei a szegedi zsidóság helyzetében
törvénnyel is hitelesítették. Szeged ezután lakosai sorából nem zárta ki a zsidókat. 1768-ban a szenátus még "hála Isten"-t emlegetett, mivel egyetlen zsidó sem lakott a városban, húsz évvel később már 23 kereskedő család kapta meg a letelepedési engedélyf3. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert a szerb, görög, német kereskedők és iparosok élesen kikeltek a zsidók letelepedése ellen, hivatkozva a katonai és egyéb közterhek viselésének eddigi keresztény "privilégiumára", a zsidók megosztó törekvésére, és egyáltalán arra a sosem volt gyakorlatra, hogy a zsidók vásárokon kívüli állandó kereskedést folytassanak. Ezzel szemben érvényesült a város gyakorlati érzéke, mely megtűrte a zsidók letelepedését. Nem teljesen önzetlenül, hiszen hamar felfedezték, hogy a piaci drágaságot előnyösen befolyásolja a zsidók kereskedelmi tevékenysége. A város joga szerint izraeliták nem szerezhettek szántót, szállás- és szőlőföldet, ellenben kereskedelemből szabadon "táplálhatták magukat"4. Nem volt kétséges, hogy a zsidók szabad forgalmi tevékenységének helytartótanácsi jóváhagyása előbb-utóbb maga után vonja a kereseti módhoz igazodó életforma igénylését. Ez pedig - az üzleti állandóságnak megfelelően - a megtelepedés, a szabad és folyamatos lakhatás igénye volt. A Helytartótanács 1838. november 23-iki leiratában értesítette Szegedet, hogy jelöljenek ki a zsidók számára lakhatási helyet, és töröljék el a rájuk kivetett hídvámkötelezettséget, mivel a keresztények és izraeliták között semmiféle jogbéli megkülönböztetés nines' 5 . A keresztényekre érvényes vámmentességet a zsidókra is ki kellett terjeszteni, mert az teljesen megfelelt a köigazgatás szellemének, ellenkezőjét viszont kizárta az osztó igazság racionális elve. Néhányan a liberális kor történetírói (Kovács, Reizner) közül úgy értelmezték ezt a hatósági törekvést, mint amely Szeged nemzetiségeivel (rác, német, görög) szemben kész volt hazafias erőt érvényesíteni, miközben nehéz küzdelmet folytatott elnyomott lakosságával. S mely a zsidók integrálását elősegítő szabadelvű intézkedésekkel valójában saját maga számára kívánt kedvező helyzetet teremteni. Ez a szándék magyarázhatja meg azt az eltérést, mely a helytartótanácsi leírat dátuma és a Szegeden már évtizedekkel korábban követett gyakorlat között fennállt. Arról van szó, hogy a zsidók lakóhelyi szegregációját előíró helytartótanácsi rendeleteken is túltette magát a vezetés, ha a kivételes bánásmódért folyamodók hajlandók voltak azt jól megfizetni 6 , 1838-ból való az a rendelet, mely kijelölte a városnak azt a részét, ahol a zsidók házat vásárolhattak és letelepedhettek. Ezt a későbbi Jósika,
