Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)
TÖRTÉNELEM - Csányi István: A szentesi örökváltság teljesítése
ért kötelezett fizetésekre a Város magát kötelesnek lenni nem ösmeri." Válaszul a Károlyiak felméretik a haszonbéres szerződést. Szentes Geringer báré tel_ ataimú polgári kormánybiztoshoz fordult, ű azonban óvakodott attól, hogy érdemben beavatkozzon az ügybe: mindkét felet önmérsékletre, a megállapodások és a törvények betartására intette. Az újabb per 1851. június 12-én egyezséggel zárult. Ebben Szentes vállalta az elmaradt törlesztésnek és kamatainak, összesen 64 830 forintnak a kifzetését, a grófok pedig átadták a szentesi uradalom minden földesúri jogát. Két-három év ismét látszólag rendben telt, majd a város újabb akciót indított. Látva, hogy a grófok nem hajlandóak további engedményekre, más megoldást kerestek. Az 1853-as pátensre nivatkozva a földterhermentesítési bizottmánytól kértek kárpótlást. Érvelésük alig változott az 1849-eshez képest: az úrbériség megszüntetését érvényesnek tartják a korábban megváltakozott városokra is, legalább az 1848 utáni részletekre vonatkozóan; azt tehát nem nekik, hanem az államnak kell fizetni. Igényüket elutasították és - bár később többször próbálkoztak vele sohasem sikerült érvényesíteniük. Érdekes módon hasonló indoklással a grófok ugyanettől a földtehermentesítési bizottmánytól 1860-ban kamatostól megkapták az úrbériségért járó összeget, mintegy 400 000 forintot. Szentes pedig tovább fizetett, egyre nagyobb nehézségek árán. Már a szerződés megkötésekor sem volt a városnak elegendő pénze: az első 30 000 forintot Kohn Dávid szegedi zsidó kereskedőtől kölcsönözték, a pótszerződéskor szükséges összeget meg a Dittrich Józseftől kapott másfélszázezer forintból adták. Ettől, tehát szinte az örökváltság pillanatától kezdve a törlesztés mellett a felvett kölcsönök és kamataik fizetésének terhe is nyomasztotta a várost. A növekvő bajokon újabb hitelekkel 's.