Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Zombori István: Az orgonakészítő Kováts István önéletírása

feladata. Tudományos eredményei pedig lehetővé teszik az eddigi kép pontosítását, árnyaltabbá tételét, megkönnyítik földeríteni e polgárság családi és üzleti kötődését, rokoni és szakmai kapcsolatait, élet- és gondolkozásmódját . Különösen fontosnak tartjuk az írásos emlékeket. E tekintetben talán Vedres István munkássága a leggazdagabb, de ezzel most nem kívánunk foglalkozni, erről elég sok adat ismert a szakirodalomban. Hasonlóképpen csak utalok az építőmester Kováts István tevékenységére, mert a közelmúltban megjelent önéletírása bőséges ismereteket ad. Csak a további részletes kutatás adhat számot arról mi az oka, hogy e családok két-három generáció után rendszerint eltűntek, vagy legalábbis lehanyatlottak. Mi az oka, hogy jelentős ipari létesítmények birtokában nem következett be érdemleges kapitalista dinasztia alakítás, az ipari és kereskedelmi /esetleg banktőke/ komolyabb összekapcsolódására. Hogy a szegedi családok rendszerint beérték egy-egy iparág szűk kereteivel, sokszor a manufakturális szinttel. Hogy látványos politikai karrier alig kapcsolódott az anyagi bázishoz. Választ kell adni arra is, miért kisszerűbb, vidékiesebb, provinciálisabb ez a polgárság, mint a hasonló pesti. Csak a nagyságrend nem magyarázza ezt: hiszen Pest mögött Szeged a második legnagyobb város a XIX. század második felében. Földrajzi helyzete előnyös, jelentós kereskedelmi-pénzügyi központ, Magyarország belseje és a Délvidék között komoly vasúti és vízi közlekedési csomópont. Nyelvi akadály sem volt hiszen a kor polgárai jól tudtak németül, sokan szerbül és szlovákul. Szegeden jelentős erőt képviselt a zsidó polgárság is. Mindezeket előre bocsájtva tekintsük át Kováts István működését. Kováts István apja, Ferenc, öt gyermekes, kecskeméti család legkisebb gyermeke volt. Legidősebb bátyja asztalos volt és Ferenc nála tanulta ki ugyanennek a mesterségei