Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Nagy Vera: A szentesi takácscéh jegyzőkönyve

Az utolsó részben a mesterek számának alakulását követhetjük nyomon a kántorpénz fizetési jegyzék alapján 1836-tól. A jegyzékek hosszabb időszakra osztva tartalmazzák a mesterek névsorát. 1836 és 1846 között például 107 mestert tartanak nyílván, de ezek között vannak akik ebben az időszakban léptek a céhbe, mások ekkor haltak meg vagy költöztek el. A valóban dolgozók számáról pontosabb információt ad, ha csak a kántorpénzt fizetők számát nézzük, ami 1836-ban 76, 1839-ben 75. /A 40-es évekből hiányoznak a pénzfizetések bejegyzései./ 1852-től jegyzik újra 87 fővel. Ekkoriban, azaz 1846-59 között 133 mestert tartanak nyílván. A mesterek nagy számát tekintve, ez az idászak látszik a mesterség virágkorának, számuk ezután fokozatosan csökken. /1859/60-ban 70 fő, 1867/68-ban 69 fő, 1870/71-ben 54 fő./ Az 1872. évi VIII. törvénycikk eltörölte a céheket. Az 1874. évi újjáalakulási névsor és az ipartestület fizetési jegyzéke szerint 1874-80 között 67 mestert tartanak számon, de ekkor is jóval kevesebb dolgozhat valójában, mert a fizetők száma a következőképpen alakult: 1874: 4E fő 1875: 38 1876: 37 1877: 34 1878: 30 1879: 30 1880: 34 1881: 34 1883: 33 1885: 23 A század második felében tehát nagyarányú csökkenés figyelhető meg. Az 1885-ös időponttal zárulnak a feljegyzések. Ezek természetesen nem adnak teljes képet a céh életéről, hiszen például olyan jelentős eseményeket sem