Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Kőhegyi Mihály: Bálint Alajos (1902-1983)

rokben ismert eredményeket is felhasználja és hegyreiga­zítja vagy kiegészíti más régészek feltételezéseit. Első dolgozata numizmatikai tárgyú és ez a tudományterület később is foglalkoztatta. Lényegében a készülő CNH III. kötetéhez szolgáltatott új adatokat és írt le addig is­meretlen változatokat. A régészhallgatók éremtani gya­korlatait is ő vezette. 1930-tól erőteljesen bekapcsolódott az Intézet ása­tásai tevékenységébe. Őskori /Ószentiván, Kisapostag, Szakáihát//, szarmata /Mártély/, avar /Batida/ és hon­foglaláskori /Úszentiván, Bánkút/ telepek és temetők feltárása mellett kiemelkedő jelentőségűek középkori fa­lu- és temető ásatásai /Makó, Csanádapáca, Kaszaper/. Ezekről egymás után jelennek meg a kor színvonalán álló, alapos leírással és rajzokkal ellátott dolgozatai, me­lyekben olyan megfigyelések is szerepelnek szép számmal /ruhaszegélydísz, darázskő felhasználása falusi templo­maink alapozásánál, párták díszítésmintái és technikájuk, gyékénybe csavart halottak, fakéregkopcrsó, gyalogos Szent György ábrázolások stb./, melyeket azóta is számon­tart középkori kutatásunk. 1934-ben pedig - talán a hazai régészet első munkaközösségeként - Banner Jánossal és Psrducz Mihállyal feldolgozták s hódmezővásárhelyi gimná­zium 2445 darabból álló régészeti gyűjteményét, mely ez­zel szerves részévé vált kutatásunknak. A honfoglalástól a XVI. századig terjedő rész Bálint Alajos munkája. A nyolc évtized alatt bekerült leletanyagot úgy csoportosí­totta, hogy ezzel mintegy településtörténetet írt egy­egy elpusztult faluról. A Mártélyon előkerült 5 szarmata sír feldolgozásakor, annak mintegy ürügyén, minden Márté­lyon előkerült leletet bemutat. Ez a korán megnyilatkozó topográfiai érzéke vezette azután el Csanád, Arad és To­rontál vármegyék régészeti kataszterének összeállításá­hoz /1941/, melyben - a most is folyó munkálatok előhír­É

Next

/
Oldalképek
Tartalom